Lett valakinek öngyilkos barátja vagy rokona? Hogyan tudtátok feldolgozni?

A halál tényét megváltoztatni már nem lehet, tehát ebbe a veszteségbe bele kell törődni. Az emberiség még egy darabig dolgozni fog azon, hogy feltámassza a fizikai halottat. Talán a tény, hogy mániás depresszióban szenvedett a barátod, vagyis eleve olyan betegsége volt, ami erősen hajlamosította az öngyilkosságra, némileg elvesz az esetleges bűntudatérzetből és a veszteség feldolgozását is megkönnyítheti számodra. A mániás depressziós és a skizofréniás populációban a legmagasabb az öngyilkosság előfordulási aránya. Viszont, ha a közvetlen kapcsolataim közül valaki öngyilkosságot követne el, és nem azért mert skizofrén vagy mániás depressziós vagy esetlen gyógyíthatatlan beteg, akkor azért én alaposan elgondolkoznék azon, hogy odafigyeltem-e arra az emberre, elég támogatást, szeretetet, együttérzést adtam-e annak az embernek, vagy csak volt-e bennem annyi önzetlenség, hogy meghallgassam? Személy szerint nagyon önzőnek és felelőtlennek tartom a "fogadd el a döntését" hozzáállást, mert az esetek többségében az öngyilkosság nem szabad döntésből születik. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy elhúzódó időn át sanyargatott, bántalmazott, zaklatott és mások által lelketlenül magára hagyott, a bántalmazás miatt lélekben és pszichikailag sérült gyermek vagy felnőtt szabad döntésből követne-e el öngyilkosságot. Az ilyen emberkében mesterségesen indukálják a depressziót és a kilátástalanság érzetét, és a mások lelketlen elfordulása a végső cserbenhagyás számukra. Szóval szerintem inkább ne fogadjuk el az öngyilkosságot elkövetők "döntését", hogy még véletlenül se mentesítsünk beteges bántalmazókat és szadistákat vagy egy nem törődöm önző társadalmat a felelősség alól.