Mit tegyek? Félek, hogy négy fal közé szorult tini leszek.

Azok, akik hasonló helyzetben voltak/vannak, írnának pár sort, tanácsot?

Egyszerűen üresnek érzem az életemet, persze ezt szinte teljes mértékben magamnak köszönhetem.

Valójában mindenhova csak a legjobb barátnőmmel szeretek menni, mit tudom én, kiülni a parkba beszélgetni, vagy messzebbre boltba menni.Ha otthon megkérnek, menjek már vegyek valamit a "távoli szupermarketbe", első dolgom szinte mindig az, hogy felhívjam a barátnőmet, hogy mennénk e együtt.

Mostanában pedig egyre inkább úgy érzem, csak pocsékolom a napjaimat. Ki ülnék szívesen EGYEDÜL a parkba, olvasni, de egyszerűen addig se jutok el, hogy átöltözzek kinti ruhába, mert félek, hogy miközben ott elvagyok jön valaki, vagy mit tudom én... van egy enyhe "férfi-fóbiám" is úgymond (tudományos nevét nem ismerem, majd utánanézek). Gondolom ez a média miatt is van, mert csak azt sugározzák, hogy "izé", meg hogy mennyi fiatal lányt megtámadnak csak úgy spontán az utcán, ez is az oka annak, amiért nem merek egyedül lenni. De volt már olyan is, hogy barátnőmmel ültünk a parkban, és egyszer eljött ott 2 enyhén szólva nem túl szimpatikus férfi, és mikor elmentek mellettünk.. hát azt az érzést nem kívánom senkinek. Már előre berándultak az izmaim, szó szerint éreztem, amint a testem felkészül a menekülésre.

Meg bármilyen férfi hosszabb ideig megbámul, egyből a rossz oldalát nézem a dolognak, értitek.

És az a gond, hogy most még azt sem tudom elképzelni, hogy ezt az egészet csak bebeszélem magamnak. Úgy érzem, tényleg rosszat akarnak, vagy veszélyesek, vagy mit tudom én...

Köszönök szépen előre minden választ, és légyszi ne írjatok olyanokat, hogy hülye egoista, azt hiszi mindenki vele foglalkozik, stb... az utóbbit már megkaptam.

15/L