Így mi értelme van tovább élnem?

Az egész életem csak egy nagy rakás sz*r, folyamatos magány és szenvedés. Az emberekkel nem tudok bánni, nem tudok kommunikálni se velük normálisan, és így nem csak a népszerű, életvidám emberek, de a magányosak, szóval a hasonló sorsúak is lekoptatnak elég hamar.

Ezenkívül tele vagyok lelki problémákkal, és úgy érzem nincs már messze az a dolog, hogy testileg is megérezzem ezt. Tök erőtlen és életgyenge lettem, mert teljesen kikészítettek már. Iskolában is én voltam a kiközösített alak mindig is akit mindenki megvet, akit jól meg kell alázni az egész iskola előtt. Középiskolában még a tanárok is röhögtek rajtam a hátam mögött. Aztán ami itthon van azt se nagyon bírom elviselni, felfordul tőle már a gyomrom, az érzéseimet meg itthon is semmibe veszik. Meg hát a település is egy unalmas sz*r hely ahol élek, és mindenki tudja rólam milyen életem van.

Nagyon stresszes vagyok, folyton aggódok mindenért, legfőképp ilyen dolgok miatt mint az anyám egészsége, éjszakai álmok, alvás, és hogy mikor b*sznak ki velem vajon újra. A jövőm is teljesen kilátástalan, költözni nem tudok még mert alkalmatlan vagyok az életre. Meg egy ilyen életgyenge zombit mint én dolgozni se tudom hova vennének fel.

Van értelme tovább élni így, hogy teljesen tönkre lettem téve 20 éves koromra, hogy a környezetem tönkretette az egész életemet? Az állandó aggodalommal meg nem tudok mit tenni. Lehet mások is aggódnak, de nekik ott vannak a barátok legalább akikkel jól érzik magukat, és segítenek elfeledtetni velük a gondokat átmenetileg legalább