Mi van velem? Miért vagyok furcsa saját magamnak?

13 éves gyerek vagyok,nemrég töltöttem be,és szerintem érettebb vagyok a koromnál,semmi egó,utálom az egoizmust,de ez van,és örülök neki hogy nem egy agyilag visszamaradott rántotthús vagyok.

Azt veszem észre magamon hogy,változok,mármint így mindenhogy,stílusilag ugyanolyan zenéket de melléjük több újat,naponta felülésezek,futok,fekvőtámaszozok itthon,azokhoz a dolgok felé nyúlok amik érdekelnek,szóval ha a fizika tanáromra és a párszázoldalas tankönyvre gondolok elkap a hányinger,gyorsan megtanulom a dolgokat,még ami nem érdekel nagyjából azt is,de nehezen veszem magam rá a tanulásra,szóval ez a "fél" szemmel dolog.

Van bennem néha egy kis megfelelési kényszer,amit általában legyűrök azzal hogy ,,nem Dávid,te nagyondurvánnem fogsz beállni a sorba,egyéni leszel"-el,és ez így megoldódik. Anyukám elhunyt sajnos,de ezt már nagyjából befogadtam és próbálok erős maradni,és nagyjából ez,tudom hogy hormonok meg minden,de na.

Normális? :D