Mit tegyek ha az emberek naivnak tartanak? Egyáltalán ez naivságnak számít?

Rengeteg embertől megkapom hogy túl naiv, hiszékeny és jó szándékú vagyok.

Tisztában vagyok ezzel, így neveltek, kiskorom óta mindenkinek segítek amiben tudok, és nem igazán tudok bunkó lenni az emberekkel, mindenki kedvesnek és csendesnek tart.Az a baj, hogy ezt néha ki is használják, mert nem vagyok valami jó emberismerő, nem mindig tudom hogy kivel érdemes barátkozni(mondjuk ez inkább csak a múltra jellemző).De ahogy telik az idő egyre inkább azt látom az emberekben hogy az ilyen lehetőséget szinte mindenki kihasználja.Persze vannak kivételek, van 3-4 barátom akik előtt nyíltabb vagyok, egyáltalán nem használnak ki, ők is hasonlóan jó szándékúak mint én, és elég régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy ezt tudjam.Kezdem felismerni hogy ki az aki meg is érdemli hogy így viselkedjek vele, és ki az, aki nem, ebben elég sokat fejlődtem.

Én csak egy valamit nem értek.Miért kell mindenkinek ennyire rosszindulatúnak lennie? Akárhova megyek mást se látok vagy hallok, minthogy mindenki a másikat szidja, veszekednek meg hasonlók.Miért? Mi értelme van ennek? Bárki is előbbre jut azzal ha ilyen negatívan áll mindenhez és mindenkihez? Inkább örülnének annak hogy van egy normális életük(a többségnek) amit úgy alakíthatnak, ahogy csak akarnak.

Szeretem mindenkiben és mindenben a jót látni, és nem szégyellem hogy ilyen vagyok.Nem vagyok hülye, értelmes embernek tartanak, és néha tényleg így is érzem magam elnézve a kortársaim többségét.Konolyan azt hiszik hogy nem látják hogy nagyon is észreveszem azokat a helyzeteket amikor kihasználnak? (Mostanában mondjuk már nem sűrűn szoktak) Azért ennyire senki nem hülye.Azon csodálkozom amikor gyerekesnek tartanak emiatt, mintha burokban nevelkedtem volna eddigi életemben és rózsaszín felhőn át látnám a világot.Kaptam én elég pofont az élettől, sokszor voltam padlón miatta, de mindig túltettem magam az ilyen eseteken és utána azon igyekeztem hogy segítsek a többieknek, hogy legalább őket boldogabbá tegyem egy-egy kedves gesztussal.Mert gondolom mindenki tudja hogy mennyit tud javítani a hangulaton például egy mosoly, vagy segítő kezek, hasonló mindennapi dolgok, amiket a legtöbb ember elfelejt.

Emiatt sokszor nem is szoktam ilyen rossz indulatú emberek között lenni, általában olvasni vagy írni szeretek szabadidőmben, meg úgy alapból merengeni a gondolataimban, és én így teljesen boldog vagyok.

Talán olyan rossz dolog ez? Miért olyan nehéz az embereknek néha őszintén kedvesnek lenni egymással és miért tartják naivnak azt, aki mégis megpróbálja?

16/l