Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mi történt velem, mitől...

Mi történt velem, mitől lettem ennyire zárkózott?

Figyelt kérdés

Először is, én valahogy nagyon random módon működök. Sokat olvastam anno mindenféle kényelmi zónáról, megfelelési kényszerről mint társadalmi probléma, stb. Emiatt néhány évvel ezelőtt tudatosult már, hogy nem kell megfelelni senkinek, mert az élet nem erről szól, hogy bezárkózzunk és egy előre meghatározott utat járjunk be etikusan, modorosan, stb. Lényeg, hogy baromi nagy tud lenni az önbizalmam, szívesen állok ki sok ember elé, ha mondjuk valami közérdekű információt kell elmondani, szeretek pl tanárral vitatkozni az osztály előtt, de persze csak, ha jogos a probléma.


Egy rettentően őszinte ember vagyok, bármiről és bárkiről megmondom a véleményemet, ha kérdezi, ha az igazgató tenne valami igazságtalant velem, azt is felrónám neki.


Általánosban én voltam úgymond az osztály bohóca, de akkor még csak egy primitív kisgyerek voltam, középiskolában szintén úgy voltam/vagyok jelen, mint "az a fárasztó gyerek", de itt már igényesen abszurd beszólásaim voltak, amiken mindenki más is tudott röhögni, gyakran a tanárok is. Pimasz, de jogos dolgokat szoktam mondani, amik szemtelennek tűnhetnek, de sose lépik át azt a határt, ami komolyabb udvariatlanság lenne egy tanárral szemben. Egy szóval szeretem feldobni az óra hangulatát.


A humorérzékemről annyit - és itt most szó szerint az érzékre kell gondolni -, hogy amikor valami vicces dolog történik, perceken át tudok rajta röhögni, míg a többieknél ez max 10 mp-ig tart. Gyakran a saját f-ságaimon is röhögök, ami kívülről nézve igen furcsa látvány. 9.-ben volt egy nagyon értelmes tanárom, de egész évben azt gondolta, hogy be vagyok szívva, pedig sose voltam. :D


Szóval ez a suli, viszont sulin kívül teljesen máshogy van minden. Az lehet nem meglepő, hogy egy idegen társaságban nehezen szólalok meg, még akkor is, ha van ott olyan, akit ismerek. De úgy egyáltalán, ha összefutok valakivel a suliból, egyszerűen megszűnik a spontaneitás, nem tudok témát felhozni, nem tudok rendesen beszélgetni. Ez még inkább fokozódik, ha lánnyal, vagy lányokkal találkozok, nem tudok mit mondani, nem tudunk mit csinálni, és szörnyű az egész. Főleg, ha kettesben maradok egy lánnyal, teljesen másmilyen vagyok. Zavarba jövök, mély lesz a hangom, lelassulok, és meg se tudok szólalni, nem tudok tartalmas beszélgetést folytatni.


Ugyan ez van rokonoknál, vagy szülőknél, egyik szülőmmel se beszélek évek óta, legalábbis a napi köszönésen és "mi volt a suliban? - semmi" -n kívül, rokonoknál is tök zavarba jönnék, ha beszélni kéne, ott valahogy nem szeretek a középpontban lenni, zavarna, ha mondanék egy értelmes gondolatot, és a többiek hirtelen rám figyelnének.


Egyik kérdésem tehát ez, miért vagyok zavarban egy ilyen szituációban, amikor haverok közt meg suliban pont hogy szeretem az ilyen helyzeteket?


Aztán ott van még a Facebook és az ismerkedés. Régen nagyon sokat chateltem akár ismerőssel, akár ismeretlennel, volt hogy napi szinten beszélgettem valakivel. Nem tudom, hogy hogy csináltam, de ma már nem tudok beszélgetni. Azt se tudom mivel írjak rá az illetőre, azt se, miről beszéljünk. Régebben mindig jöttek spontán a dolgok, nem is volt kérdés, hogy mi a téma, egyszer se gondolkoztam rajta, hogy na most miről kéne.


Mi történt, és hogy kéne visszacsinálnom ezt a "képességemet"?


És végül, ha bejön egy csaj, akár pl suliban van olyan, aki tetszik, akár Facebookon, képtelen vagyok odamenni hozzá, vagy ráírni emberekre, mint azt már fent írtam. Mondjuk odamenni ismeretlen csajokhoz korábban se ment sose, suliból akit meg akartam ismerni, arra Facebookon írtam rá, de ma már ez se megy.


Szóval a 3. kérdés, hogy miért nem tudok lányokkal beszélgetni, mért száll el ilyenkor az önbizalmam, de ez még nem is annyira fontos, nekem az is elég, ha meg tudjátok mondani, hogyan tudnék ezen változtatni, meg úgy unblock az egész beszélgetéshez való képességemet, hogy tudnám fejleszteni, megteremteni?


Az elmúlt másfél évben lettem ilyen, előtte rengeteg emberrel találkoztam és tartottam a kapcsolatot, aktív voltam, stb. Mostanra 1-2 ember van, akikkel szoktam néha találkozni, velük mindig tudok beszélgetni, bár érezhetően velük is jobban ment talán régebben.


És az a durva, hogy Semmi sem történt 1 évvel ezelőtt, ami kiválthatta ezt, tényleg egyszer csak "megkomolyodtam", érdektelen lettem, nem tudom miért. De nekem már nagyon hiányzik az az énem, akinek csomó haverja volt és rendszeresen eljárt a többiekkel.


Manapság már csak a suliban tudom úgymond önmagamat adni. Alig vártam, hogy véget érjen a nyári szünet, mert szabályosan szenvedtem, hogy nem vagyok emberek között, mégse tudtam találkozni nagyon senkivel a nyáron, mert elidegenedtek a kapcsolatok.


Bulizni egyébként sose jártam, és nem is szeretnék, a kocsmázás és egyéb összejövetelek híve vagyok, vagyis voltam. Fesztiválokra és koncertekre se jártam igazán, én nem tudom hogy kell tombolni, lényeg, hogy nem tudok bulizni, de ez most mellékes.


Ha van valakinek ötlete, hogy mit tehetnék, hogy helyreálljanak a dolgok, azt nagyon nagyon megköszönném, mert nem akarom ezt a csendes, introvertált életstílust folytatni.


2016. nov. 8. 00:45
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
Én úgy veszem ki a szavaidból, hogy egy elég szórakoztató személy voltál, vicces, vidám, életvidám, és eközben senkit sem sértettél, bántottál meg. Sokan követhetnék a példádat, hogy anélkül is lehet vicces valaki, hogy bárkit is megbántana vele, vagy bárkire is bármilyen jelzőt mondana.
2016. nov. 8. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim válasza:

Én a hibát akkor is és továbbra is ott látom, hogy kimaradt már egészen fiatalon, 13-14 évesen az a korszak az életedből, amikor elkezdhettél volna ismerkedni lányokkal, vagy barátokkal, ismerősökkel élőben.

Kihagytad ezt a mozzanatot, és másoknak mostanra már elég szép rutinjuk van. Persze nem mindenkinek. Az internetes "virtuális lét, beszélgetés" már mondtam, hogy nem az, ott bárki bármennyi idő alatt azt ír amit akar, nem rendes párbeszédek vannak, előre is ki tud találni szöveget az illető, vagy ha nem chat jellegű, akkor pedig még rosszabb, mert annyi idő alatt írja meg, amennyi idő alatt akarja.

Hiányolom még tőled azt is (és biztos sok más embernél is sajnos így van), hogy már csak azért is fullad le egy beszélgetés - nem csupán az önbizalmad miatt és rutintalanságod miatt -, hanem azért is, mert nincs annyi "ismeretanyagod", amivel el tudsz szórakoztatni egy lányt egy beszélgetés alatt.

Azaz: nincs mondanivalód, nincs mögötte tartalom, semmi.

Én nem hiszem el ba.szki, hogy megismersz mondjuk valakit, és nem tudsz egyetlen kérdést se intézni hozzá, vagy nem vagy képes magadról önállóan pár mondatot se beszélni! Tudod a társas kommunikáció alapja ez, az adok-kapok.

Vagy te mondasz neki valamit, és akkor neki jut eszébe valami, vagy ő mond, és akkor neked jut eszedbe. Közben pedig vannak kérdések is. EZ egy beszélgetés! Most komolyan ilyen mélységekről kell elkezdeni, hogy megértsed mi is itt a probléma?

Valószínűleg már csak ezért sincs önbizalmad, mert belül nincsenek meg azon gondolataid, amivel el tudsz indítani, és fenn is tudsz tartani egy beszélgetést. És akkor itt még a jobbik esetről beszélünk, amikor már odaléptél az adott lányhoz...

Sajnos ismerősökkel ugyanez lehet a helyzet, mert - bár hiába ismered őket -, nincs számukra mondanivalód, vagy pedig totál inaktív vagy. EGy idő után még a barátaidnak, haverjaidnak is elege lesz abból, hogy nincs kezdeményezés a részedről, vagy simán lezársz valamilyen mondattal valamit, zsákutca.

Ezeken gondolkodtál már? Hogy a kommunikációval ilyen formában bibi van?

Valahol innen kéne elkezdeni.

Nem tudom milyen ismerőseid, haverjaid, barátaid vannak, de van az a szint tudod, ami elkeserítő, annyira alja. Kultúrálatlanság, sivárság, lelki szegénység, dedós, óvodás szintű "beszélgetések", ha lehet egyáltalán annak nevezni.

Ez csak egy felvetés, mivel nem ismerem őket, de érdemes lenne ezt is számításba venni.

Kb. most ezek jutottak eszembe. Szerintem ezekből kellene kiindulni.

Ha van mondanivalód, tudsz rendesen reagálni mindenre, és tág a világnézeted, van némi "kultúranyagod", akkor az önbizalmad is több lenne. De mivel nincs, ezért meg sem próbálod, mivel már próbáltad és nem ment. Sajnos ez van. (De! Orvosolható. Ha akarod.)

Tévedek?

2016. nov. 8. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 A kérdező kommentje:

És hogyan orvosolható? Nekem tág a világnézetem, sok minden érdekel, valszeg az is egy probléma, hogy mások átlagos dolgai annyira nem. Én szívesen beszélgetnék pl politikáról, de az is olyan, hogy vagy senkit sem érdekel, vagy mély egyetértéssel reagálnak, hogy "hát igen", "ja, hülye kormány", és néha megjegyzik, hogy hülye menekültek, azt ennyi. Lányok közt is kevés az igazán értelmes (mármint azok közt a lányok közt, akik nekem be szoktak jönni).


Aztán van olyan ismerősöm, akinél én nem tudok megszólalni, mert érzem, hogy mindent jobban tud :D De ez most mellékes.


Viszont az emberek élete annyira nem érdekel, és nem is tudom jól kibeszélni az ilyen dolgokat. Biztos megvan a semmiről beszélgetés művészete, de én nem értek hozzá, mint ahogy témát se tudok hirtelenjében felvetni, vagy átvezetni.


"Tudod a társas kommunikáció alapja ez, az adok-kapok.

Vagy te mondasz neki valamit, és akkor neki jut eszébe valami, vagy ő mond, és akkor neked jut eszedbe. Közben pedig vannak kérdések is." - ezt én értem, de ha egy lányhoz odalépek, mint már mondtam leblokkol az agyam, és ilyenkor nem Tud eszembe jutni semmi bármit is mond.


És én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ott áll a folyosón én meg egyszerűen úgy, hogy még sose beszéltem vele, meg nem is találkoztunk, odaállok elé beszélgetni. Alapból miről kéne? "Szia, mizu?", vagy "Szia, látom te is a suliba jársz", vagy "Szia, múltkor láttalak a villamoson"? Bármit mondanék, vagy nem lenne értelme, vagy szánalmasan átlátszó lenne. Szerintem így nem Lehet egyszerűen odamenni egy lányhoz :D Ezért próbáltam mindig megoldani Facebookon ezeket a dolgokat, mert ott van reakció idő, van mód téma felvetésre (na ott pl mondhatom, hogy láttalak a suliban, stb). A bókolás, meg az összes létező csajozós szöveg nagyon-nagyon messze áll tőlem.


És igen, van hogy egyszavasan válaszolok, vagy lezárom a mondatot, ha nem tudok más érdemi dolgot hozzátenni. Most képzeld el, hogy megyek hazafelé és összefutok mondjuk egy csajjal a suliból. Hogy beszélgessek vele? Lehet eszembe jut valami, nevetünk egyet, aztán annyi, nézünk ki a fejünkből. Nem tehetek róla, ha nem jut eszembe semmi, be lehetne dobni valami témát, hogy mi a véleménye erről, meg arról, de elég erőltetett lenne, és levágós, hogy nincs miről beszélnem. Voltak már ilyen beszélgetéseim, szörnyen kínos helyzetek, amikor ha random mondok valamit az is baj, ha nem szólalok meg az is baj. Kibeszélhetjük egymás családi életét, hogy ki mit szeretne továbbtanulni, stb. de nem szokott elindulni rendes beszélgetés, csak ilyen témablokkok. Lehet azért van, mert ilyenkor félek, vagy izgulok, lehet ő is érzi, hogy nem vagyok vele a leglazább hangulatban, de ezek meg amolyan biológiai hatások, amik ellen nem tudok mit tenni. Nem tudok reagálni se, csak a tipikus "az igen", meg ehhez hasonló hümmögésekkel.


Én értem a problémát, értem, hogy reagálni kéne, meg kell, hogy legyen mondanivalóm. Csak azt nem, hogy hogyan, hogy tudnék elsajátítani ilyen alap dolgokat, ha az évek során kimaradt az ismerkedés és az egyéb alaphiányosságaim megtanulása? Vagy hogyan tudnám egyáltalán a csajokkal szembeni "önbizalom-kiesésemet" megszüntetni?

2016. nov. 9. 09:26
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!