Miért van az, hogy néha abszolut laza tudok lenni, míg máskor rosszul érzem magam a társaságban?

Azért van, mert SOKKAL-SOKKAL egyszerűbb legyinteni egyet, mint az, amit elképzeltél, mikor olvastad a sok-sok megfejtést a leszarással kapcsolatban :) Tényleg olyasmi, amihez idő se kell. Egy vállvonás belül.

Tíz év múlva senkinek nem fog számítani. Rossz esetben is bocsánatot kérsz valami mondva csinált, elegánsabb okkal (pl a szétszórtság miatt). Mindenki életben marad, bármi történjen is a kommunikációval, aminek egyébként hatalmas hányada a látvány, aminek tekintélyes hányadán nem lehet változtatni, ezért nem is kell törődni vele. Honnan jönnek ezek a mondatok? Lépj hátra egyet aggyal és szemléld meg a valós önmagad. Nem kell semmit érezni, de nem is tilos. Idő mint a tenger, cél a helyes képet megszemlélni és megismerni. A tényekkel felszerelkezve csak pontosabban kormányzod a mindennapjaidat, mintha önmagadat becsapnád. És semmi gond, ha mégis marad minden a régiben akár. A legtöbb ember megkergült GPS-ként próbál segíteni magának az eligazodásban, ráadásul ragaszkodnak is ehhez rendesen. Ettől még egyik se jó vagy rossz, mindenki eldönti, mit minek tart :)