Azért gyakorikérdésezel, mert magányos vagy?
Én magamon észrevettem, hogy akkor merülök bele nagyon, amikor nincs kihez szóljak.
Tényleg, leírnád, mit csinálnak épp a családtagjaid?
Nekem Apukám és a párom alszanak, és a kutyusaim is.
válasza:Csak az a furcsa számomra, hogy az életben, ha a "szégyellni való" kérdések pl. családon belüli erőszak, szülők alkoholizmusa stb. elhangzanak, és valaki fel is meri vállalni, akkor miért rekesztik ki rögtön, miért fordulnak el pont a szenvedő alanytól, miért nem segít neki senki.
Komoly családi problémákat kiadva az ember még normális társat sem talál. Ha annak idején pl. megmondtam egy egyetemet végzett férfinak (jogász, orvos), hogy apukám alkoholista, soha többet nem láttam, pedig én is nagyon sokat tanultam, és egyáltalán nem vagyok buta vagy műveletlen és még szegény sem.
Itt meg mindenki hirtelen empatikus lesz. Lehet, hogy ezek az emberek a valóságban teljesen másképp viselkednének? Egy gyak. kérdések klubban hirtelen mindenki gúnyosan mosolyogna (ahogyan sokan meg is tették), ha felvállalnám a korábbi magánéletbeli nehézségeimet?
válasza: válasza:Tehát ez azt jelenti, hogy valójában egyáltalán nem empatikus, csak itt az?
Miért?
Az a baj, hogy az életben ez nem működne. Nem lehetünk ennyire őszinték, mint itt névtelenül.
Vannak dolgok, amiket itt megosztok pl. a kapcsolatomról, de nem merném elmondani másnak, nehogy továbbadja.
Amúgy jártam nagyon régen egy gyülekezetbe, ott olykor nagyon őszinték voltunk egymással, talán túlságosan is. Az őszinteség miatt az egy olyan közösség volt, amilyet azóta se találok sehol. De ott is emberek voltak és az őszinteség sokszor visszaütött, így ma már tudom, hogy nem lennék képes rá, semmilyen klubban. Nem bízom igazán senkiben.
Pedig pont ez hiányzik az embereknek. Nem véletlen népszerűek az ilyen chatelős, beszélgetős fórumok. Azzal, hogy kitágult a világ, bezárult előttünk egy szűkebb közösség. Ma már szinte csak aludni járunk haza. A szomszéd vezetéknevében sem vagyunk biztosak. Néhány óra alatt ott vagyunk az ország túloldalán a főiskolánkon. De így nem jöhetnek létre közösségek. A férfiak és a nők külön munkákat végeznek, és egy élet alatt százfelé visz az útjuk nem úgy mint régen, amikor minden kapavágással ugyanazt a földet művelték.
Ez a globalizmus sok mindennek kedvez, de a családnak nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!