Utálok élni, mit tehetnék?

Kezdem az elején: 16 évesen elkerültem gyakszára, megutáltatták velem a szakmát, illetve az egész munkát. Most 22 éves vagyok (férfi) nem a szakmámban dolgozom. 16 éves korom óta mély depresszióban szenvedek. Most leírom, hogy nem tini depresszió, aki kiposztolja minden oldalra, hogy kínja van. Ide is már csak kényszerből írom ki, mert nem tudok kihez fordulni. Nagyon szenvedek. A családom nagy része elég konzervatív és nem tudják elfogadni az én mentalitásomat. Már alkoholhoz is fordultam, de kezdem magam elég zavartan érezi magam miatta. Minden reggel felkelni is alig van értelme, legalábbis én így érzem. Utálok 6 napon keresztül 8 órát dolgozni. Családom azt mondja "legalább megfizetnek, motiváljon a pénz". NEM. Engem nem motivál az a pár ezer forint. Én szabad akarok lenni, nem fogaskerekekkel kitömött modern rabszolga. Már gondolkodtam azon, hogy borotvapenge-meleg víz azt viszlát. Egyedül a családomat sajnálnám. Nem érzem úgy, hogy ide való lennék, ennek az életnek nevezett sz.rra. Nem tudok boldogulni. Volt pár haverom az életben, de azok is ilyen jött-ment haverok voltak. Bulikba is (ahol természetesen szintén egyedül vagyok) olyan jól nyitok az emberek felé és egyszerűen nem....:"D. Barátnőről teljesen lemondtam... Egyszerűen életképtelennek tartom magam. Ami szerintem így is van. Állatvilágban is pl. madaraknál, a gyenge fióka elpusztul. Ez ugyan ilyen lehet, csak mégis azért modernebben. Munkába menet szét feszít a gyomorgörcs, egész napos stressz, pedig árufeltöltő vagyok, stresszelek a semmin. Nem értem miért. Már 5 éve ez megy, meguntam a sz.arakodást. Naponta megkérdezem magamtól, "hogy jézusom, mit keresek én itt?" Azok a befásult emberek az utcán (beleérte magamat is) jaaaj, lerí róluk, hogy őket is csak a túlélő ösztönük tartja még életben. Mit csináljak?