Mit kéne tennem?

Szerintem először találj rá magadra mármint mi érdekel milyen téma légy a legjobb abban amit szeretsz vagy ha még nincs fontos tűzz ki magadnak egy célt . Osztálytársak pffff…. nem beszélnek veled annyit nem is fontos benne van a nevükben elmész egy másik suliba soha nem is fogsz velük találkozni de a fontos legyen egy kitűzött célod és azt kövesd. A barátok, ismerősök jönnek mennek a végén úgy is az számít te mire viszed.

Én 17 éves fiú vagyok, körülbelül 3 éve nincsenek barátaim, mondjuk nem is bánom, én kicsit magamnak való vagyok, nem szeretem a h*lyéket, emiatt sincsenek barátaim, én próbáltam a maradékot a bajból/saját rossz döntéseiktől megmenteni, de mind ugrott a sötét kútba, aztán felnyalták a padlót. Az egyik nem jár azóta iskolába, a másik meg segédmunkás lett, mind a 2 8 osztállyal. Így jártak, velük sem beszéltem azóta. Nekem szerencsére vannak terveim, és próbálok feléjük közeledni, de lassan haladok. Jó döntéseket senki nem tud szerintem hozni, mindenki hibázik, én is, mikor olyan autót vettem, minek több baja van, mint égen a csillag. Én érettségit tervezem mint legmagasabb végzettségnek, nincs kedvem tanulni, közben ne legyen életem, meg mit kezdjek egy diplomával, ha nem az az életcélom, hogy ügyvéd vagy nem tudom mi legyek. (Egyébként kamionsofőr szeretnék lenni.) Próbálj keresni olyan dolgot, ami érdekel tégedet is, gondolkodj, nézz magadba, mi az, amivel el tudod foglalni magadat . Nálam ez a szerelés és a vezetés volt, ezeket igazán szeretem. De elvagyok különböző szerkesztőprogramokkal. A csendességről annyit, én akkor beszélek, ha kérdeznek, erre tudok egy idézet szerűséget és állítólag valós tényt "Az intelligens emberek általában nem szeretnek középpontban lenni, csendesen figyelik a körülöttük folyó eseményeket". Engem 9. osztályban majdnem kicsináltak idegileg, összeroppanás szélén voltam, kirúgattam párat, aztán már eltelt hamar az idő, azóta nem basztatnak. A hátam mögött engem is kibeszélnek, de nem érdekelnek, mivel én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudom mit kéne lépni az álmaim felé, és hogyan legyek önmagam. A szüleim válása óta apámat megtagadtam, egyedül édesanyám és egy testvérem van, kivel beszélek naponta, van, hogy én is kikészítem anyámat idegileg, mivel csak ő rá tudok támaszkodni, ha baj van. Én szerintem próbálj keresni magadnak valamit, ami érdekel, legyen ez egy hangszer, egy foglalkozás, egy szakma ami érdekel, merj álmodni, mindent el lehet érni az életben, csak tenni kell a dolgokért és kitartani azok mellett. Közben legyél önmagad és nézz önmagadban, mások helyett magadban próbálj keresni hibákat, ha nem abban az iskolában, máshol biztosan lesznek barátaid. Ha pedig unatkozol én általában lefekszem, a telefonon elindítok egy relax zenét és alszok rajta :D ... Még a barátokról annyit, hogy én körülbelül 8 éves koromban ismertem meg egy személyt, egy játékon keresztül, aki azóta a legjobb barátom lett, de mióta van barátnője, ő sem tud annyi időt rám áldozni, mit megértek. Én még nem kerestem eddig barátnőt, de én úgy vagyok vele, hogy nincs kedvem komolytalan kapcsolatokba belemenni, megbántani másokat, egyedül és kizárólagosan is csak az igazit keresem. Utólag azt hozzáteszem, hogy szerintem annál szebb dolog nincs, mikor valaki kilóg a tömegből és szemben úszik az árral, nem egy kitaposott ösvényt követ, hanem magának tapossa ki, amin végigmehet és a végén az álmát tudja megvalósítani az igaz, hogy ez a legnehezebb, de amit elért, azt a két saját kezével tette nem pedig úgy, hogy átváltott napraforgó/nyaligátor üzemmódba.