Az emberutálat normális dolog?

Azt hiszem sejtem mire gondolsz. Ha folyton arra számítasz: "jajj mikor jön megint a rossz", "mikor nevetnek ki", "mikor néznek úgy" "mikor tesznek kétértelmű megjegyzéseket", akkor elképzelhető, hogy a jó dolgok mellett elmész és ha jól viszonyulnak hozzád, nem igazán veszed észre, mert arra vagy beállítódva: "de mikor jön már a rossz?".

Eddigi életem nagy részében én is rendszeresen meg voltam alázva és sajnos nálam is kialakult egyfajta ilyen beállítódás, de érzem, hogy ez nem mehet így tovább. Önmagamat mintegy fontosnak tartva, szegény "érzékeny énképem" sérül ha "valaki-bárki" rosszat mond, "úgy szól hozzám ami nem tetszik"... Pedig az emberek márcsak olyanok amilyenek. Ha bárkinek megengedjük hogy az általa alkozott vélemény hatással legyen ránk, elég rossz lesz a hátralévő életünk.

Sokan velem is. Ha mindig erre gondolok, az én sérelmeimre meg rájuk, akkor a múltbeli események rabságában élhetek és nem lesz jövőm, illetve nagy eséllyel a jövőben is ilyen embereket fogok találni. Valószínűleg a múltbeli rosszindulatú emberek már régesrég elfelejtettek téged és élik életüket. Szomorú és felháborító, hogy megtörtént ez veled, de az erre való gondolással erőt adsz a múltban történteknek és ugyanazokat az érzelmeket éled újra és újra.

Segíthet pszichológus is lezárni a múltat. Esetleg erre meg azt gondolod: "miért te menj oda, miért nem ők", hiszen "ők bántanak másokat". Jelenleg is sajnos hatással vannak rád, feltételezem: már régen nincsenek jelen életedben. Az érzésvilág időtlen és irracionális, sok-sok éve történt sérelmekre ha visszagondolsz, olyan, mintha ma történt volna.