Ez elfogadható egy barátságban?

Hogyne lett volna ilyen... egyutt eltuk tul az egyetemet, egy koliszobaban eltunk, suli utan mas varosba kerultunk, de napi szinten beszeltunk, stb. mikor kiderult, h nekem letezik mas baratnom is a vilagon, akivel gyakrabban tudtam talalkozni, olyan hisztit levagott, h az hihetetlen. Egy ideig hallgattam a hisztijeit, h mert nekem a 'B' fontosabb, mint o... egy ido utan meguntam, es probaltam nem keresni a tarsasagat, max heti 1*, kozel 30 evesen annyira felnottkent tudta kezelni a helyzetet, hogy meg facebookrol is letiltott egyik naprol a masikra.

Oszinten? Rosszul esett, de megkonnyebbultem.

Én is hasonló "barátságból" próbálom magam menteni. Volt pár nagyon jó emlékem ezzel a lánnyal és őszintén..? ezekbe kapaszkodtam és próbáltam magam meggyőzni, hogy ő igen is barátom, pedig nagyon nem az volt. Egész gimi alatt azt akarta, hogy csak vele foglalkozzak, csak vele beszélgessek és másra még csak ne is nézzek. Rosszul esett neki és látványosan duzzogott, amikor másik barátaimmal beszéltem, nevettünk. Beszélgetni meg nem lehetett vele, mert csak panaszkodni tudott, beszélgetést fent sem tudott tartani. Hosszú a sérelmek listája😅 bár elég későn, de felismertem, hogy egy tényleges barát nem ilyen..

Így gimi utolsó pillanataiban kezdtem el hanyagolni őt és más barátságokra koncentrálni és nagyon jó érzés! Van bennem egy kis bűntudat, ugyanakkor bánt is, hogy nem hamarabb tettem meg ezt a lépést.. sokkal jobb évek lettek volna ezek, ha nem hagyom, hogy rám telepedjen. Így is vannak barátaim az osztályban is, csak sokkal másabb lett volna..

Nem lenne szabad, hogy így irányítson téged vagy az életed. Tedd azt, ami NEKED jól esik, az ő véleményére szerintem nem kéne hagyatkoznod..