Soha többet nem megyek el temetésre mert én nem gyászolok mint ahogyan a nyugati kultúrában szokás, miért nem tudja ezt elfogadni a barátom? 26F
Életemben kettő alkalommal voltam temetésen, az apai nagymamámén és az anyai nagypapámén. Súlyos hiba volt. Gyűlöltem ott lenni és fájt, hogy nem tartották tiszteletben, én nem szeretnék elmenni. A legjobban az olyan undorító és minősíthetetlen megjegyzések fájtak, hogy "Miért mosolyogsz végig? Miért nem sírsz? Örülsz hogy meghalt?". Nem tudom minősíteni ezt. Az oka annak, hogy én nem voltam szomorú és nem sírtam, az az hogy én GYŰLÖLÖK gyászolni és én nem csinálom. Tiszteletben tartom ha valaki igen, ez az ő magánügye, az ő döntése. Mindenki másképpen jut át egy szerettének elvesztésén. Nekem úgy a legjobb és legkönnyebb, ha a vele kapcsolatos szép, pozitív emlékekre gondolok és ezt erősítem magamban, mosolygok és vidám vagyok és örülök hogy ismerhettem őt. ARRA SZERETNÉK emlékezni hogy mama diós süteményt készített velem és papa elment velem horgászni, nem arra hogy a temetésükön mindenki sírt és engem sértegettek, miért nem sírok, esetleg örülök-e annak hogy meghalt és amiatt mosolygok. Magánügy, ha valaki úgy szeretne emlékezni valakire, hogy szándékosan fájdalomba löki magát és "undorító bűn" ha valaki nem siratja meg az elvesztést. Én nem vagyok ilyen ember. Mindkettő temetés amin ott voltam az 2012-ben volt, azóta nem mentem el egyre sem és soha többé nem is fogok. Amióta ezt megbeszéltem a legjobb barátommal, azóta teljesen másképpen néz rám és mintha haragudna is rám... Nem tudja elfogadni a hozzáállásom és ridegnek tart. Azt mondja, hogy akkor ő sem menne el az én temetésemre, mire én azt mondtam "Én eleve nem szeretnék velem kapcsolatban temetést, a lehető legkisebb méretűt kérem. Vagy pedig, ha mindenképpen kell tartani, akkor legyen pozitív és vidám, mint egy hagyományos mexikói temetés. De sajnos tisztában vagyok vele hogy ez a nyugati kultúrában szinte lehetetlen kérés és a kérésem ellenére is gyászolnának és feketében lennének, aminek a gondolatától gyomorgörcsöm van és borzalmasnak érzem."
Mit tegyek? Egyáltalán nem volt szándékomban megbántani őt, mégis teljesen másképpen néz rám azóta. Szerintem az én magánügyem, hogyan gondolok egy elhunyt szerettemre és hogy milyen kép él bennem róla.
válasza:Talán tanuld meg az illemet. Ha temetésre mész, akkor nem mosolyogsz. Mosolyogj otthon. Temetésen inkább vágj semleges képet. Nem kell sírni, de ne látszódjon rajtad az öröm, mert tényleg úgy jön le, hogy te örülsz annak, hogy ő, akit temetnek, halott.
Ha te elvárod, hogy fogadják el a te nézetedet, akkor te is fogadd el, hogy másnak ez a hozzáállás teljesen nem helyénvaló.
Költözz keletre, vagy Mexikóba, ahol fehérbe öltöznek és örömtáncot járnak, ha egy halott távozik. Ha meg itthon maradsz, akkor az adott kultúra szerint viselkedj!
válasza:"Tiszteletben tartom ha valaki igen, ez az ő magánügye, az ő döntése."
Ha tiszteletben tartod, akkor temetésen ne vigyorogj a másik képébe. Utána hazamész és halálra is röhögheted magad.
válasza:Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt.
De.
Te kiváltképp pszichiátriai esetnek tűnsz, ha végigröhögsz egy temetést attól függetlenül, hogy tudod milyen a viselkedési norma egy ilyen eseményen.
Magyarul te nem vagy képes összekapcsolni a megkövetelt szituációval a normálértéken belüli viselkedést. Ez bizony mentális betegségre utal.
válasza:én megértelek....emlékszem, amikor nekem meghalt a testvérem a szüleim aggódtam miattam , mert nem sírtam, és van valami halvány emlékfoszlányom bár nem vagyok benne biztos, de mintha hallottam volna hogy beszéltek a helyi plébánossal és az valami olyat mondott nekik, hogy nem mindig mutatja ki mindenki akinek fáj..mindegy.
én is hasonló vagyok mint te..tulajdnképpen nem is emlékszem a temetésre , mert sokkos dolog az ember számára.
A 2 nagymamám temetésén úgy alakult , hogy nem voltam ott.
Az egyiknél épp külföldön dolgoztam és azt mondták ne menjek ezért haza...tudom másoknak furán hanzik, de én azt gondolom , hogy talán jobb volt ez így.
Mivel nehezen mutatom ki a család előtt a fájdalmam , bánatom, ezért nekem valószínűleg könnyebb volt így átvészelni...
igaz, hogy egyedül voltam, de kiadhattam magamból a fájdalmat..egyedül.
Ha otthon lettem volna, akkor azt is csak elnyomom és annak hosszú távon rosszabb hatásai lesznek.
A másik mamánál más volt a helyzet..ott éreztem is , hogy most otthon lenne a helyem, de valahol meg piszkált volna hogy az egyiknél nem voltam ott és a másiknál igen..
az is hosszú sztori nem részletezem.
Tulajdonképpen utána természetesen kimentem a temetőbe.
Rossz ember lennék? nem hiszem..
Rossz ember lennél? nem hiszem..
talán nekünk azért nehezebb , mert nem tudjuk kimutatni az érzelmeinket mások előtt, és bizony ez nem egészséges hosszú távon..gondolom...
de én is azt gondolom , hogy ezt mindenkinek igenis tiszteletben kell tartania.
És már bocsánat, de mitől jobb az aki elmegy a temtésre, mert épp az a program akkor a faluban vagy városban.
Sokan elmennek, aztán tulajdonképpen csak azért hogy lehessen jót pletykákodni utána, meg nem is érdekelte őket az adott illető aki meghalt, és ők ócsárolják azt aki nincs ott, de lehet hogy mélyebb a gyásza mint a legtöbb temetésen jelen lévő embernek, csak éppen ő máshogy gyászol, ő másmilyen.
Ezt tiszteletben kellene tartani mindenkinek.
Szóval ne aggódj kedves kérdező...van aki megért téged.
válasza:amúgy meg a legjobb barátot ha ezt nem érti meg és nem tudja elfogani, akkor nem igazi barátod...
én csak ennyit tudok erre mondani..utolsó voltam.
Ne emészd magad..! nem vagy rossz ember , csak más vagy mint az átlagember..
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Senki nem szeret temetésre járni. Nagymamám kérése az volt, hogy templomi temetése legyen. Én a 30 évem alatt soha nem tettem be a lábam a templomba és semmi kedvem nem volt elmenni. De elmentem, mert a családomat néztem, mert szükségünk volt egymásra és apámnak szüksége volt arra, hogy ott legyek.
Teljesen mindegy hogyan gyászolsz, én sem sírtam, alig bírtam vegighallgatni a misét meg azt a sok baromságot, amit a Nike cipős pap összehordott. Mégis elmentem, mert akkor és ott, nem én voltam a legfontosabb és félretettem az önzőségemet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!