Ha soha nem keresnek mások, vagy csak nagyon ritkán akkor kellemetlen társaság lennék?
Az van, hogy csak én keresek másokat. Én kezdeményezek mindent, társalkodást, barátkozást. Engem nem keres senki meg, még a régi ismerősök közül sem. (Nem rokonokról és a családról beszélek.) Szóval próbálkozom, de visszafelé valahogy mások nem igazán keresnek és térnek vissza hozzám.
Csak én kezdeményezek és egy idő után amikor kicsit unalmassá válik, hogy mindíg nekem kell erőfeszítést tegyek és kezdeménnyezzek, és elfogyik az energiám és türelmem, hogy keressem őket és társalogjunk nagyon könnyen eltűnök a gondolataikból.
Miért lehet ez? Miért olyan nehéz olyan valakiket találni akikkel egyenlően érdekeljük egymást, egyenlően fontos számunkra a társalgás a barátkozás a másikkal, egyenlően tekintünk egymásra és egyenlően jól érezzük magunkat egymás társaságában?
válasza:Kérlek, ha megtaláltad a választ, megosztod velem? Egész életemen végighúzódik e probléma, ugyanez van velem is. Én folyamatosan gondolok rájuk, de számukra sosem voltam fontos. Ha én hívtam őket, esetleg akkor is leráztak, bár voltak hosszú beszélgetések is, de ha ők hívtak, gyorsan elhadarták "miben kell segítség" és mást nem, hiszen ekkor nekik ez "pénzbe került"...
Mindenki csak egyfajta "problémamegoldóként" tekintett rám. Sokszor hazudtak, hogy "sokszor kerestek, de engem nem lehet elérni". Probléma ezzel az, hogy kikapcsolt állapotban is értesülök az elmúlasztott hívásokról, mert bekapcsoláskor jön SMS és bizony-bizony, nem kerestek.
Én is váloszokat kereső ember vagyok erre a kérdésre.
Gondoltam, ha felteszem ezt a kérdést és nem csak magamnak a gondolataimban és itt nyoma marad, talán születnek rá bölcs válaszok amiből lehet tanulni, fejlődni.
Talán nállam azért lehet mert nem vagyok elég "értékes" számukra, vagy azért mert talán nem passzol a személyiségünk és kellemtlen a társaságom.
Továbbra is keresem a válaszokat...
válasza:Nem feltetlenul luzerseget jelent am. Azt se keresik, aki barmilyen szereny, szerintuk szebb, jobb, szerencsesebb naluk. En leepitettem ezeket a kapcsolatokat. Azt mondtam, inkabb legyek egyedul, mint hogy a legutolso szar senkinek kelljen ereznem magam a vilagon. Lettek ujak.
Ja, es tudok faraszto meg undok lenni, de soha nem akkor tuntek el.
Masik opcio az elkapatas. Mikor en nem jelentkeztem, volt am megdobbenes, hogy naa, mi van? Mert tudtak, ez az a marha, aki ugyis jelentkezik.
En lecsereltem az ismeroseim.
válasza: válasza:Több oka is lehet, nem ismerlek pontosan.
1, A legtöbb ember megszokja, ha keresik. Ha ez megszűnik, akkor nem állnak neki keresni a másikat, hanem elengedik.
2, Rengeteg az érdekember. Ha nem nyújtasz valamit nekik, ők lelépnek.
3, Sokan csak felületesen ismerkednek, haverkodnak. Munkahelyen, egyetemen sokszor pl. a "barátságok" csak sima haverságok, amik megszűnnek, ahogy elkerül onnét az emberk.
4, Az is gond lehet, ha nem egy szórakoztató center vagy, hanem egy őszinte ember. Az őszinte emberektől a többség menekül.
Félnek az őszinteségtől megrémíti őket? Vagy mi?
Igen. Próbálok önazonos és önmagam lenni.
Nem vagyok a színlelés, megjátszás és a felületesség bajnoka.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!