Miért nehezebb felnőttként barátkozni, mint párt találni?

Én 30-asként nem ezt tapasztalom.

Rendszeresen járok kirándulni, túrázni, és pont a 40-50-es korosztály a leginkább nyitott, ismerkedő, barátkozó.

Na meg nyilván rengeteget számít a közös gondolkodásmód, közös hobbi, közös érdeklődés.

Párkapcsolatban sokkal inkább létezik a megalkuvás. Én mondtam már le barátságokról, mert megváltozott az illető, és nem tudtam vele több időt tölteni.

Ha nem vesszük számításba az aszexuálisokat, akkor egy párkapcsolathoz egy dolognak kell megtörténnie: a szexnek. Persze ezután sem egyértelmű a kapcsolat, de azért elég nagy előrelépés.

A párkapcsolatoknak "fokozatai" vannak, amikor kimondjuk, kik vagyunk egymásnak, illetve kimondjuk azt is, ha vége. A barátságnak nincs ilyen rituáléja, nem "jövünk össze", nem "szakítunk".

A párkapcsolatban az esetleges személyiségbeli hiányosságokat elnézzük a másiknak a szerelem és a szexuális vonzódás miatt, vagy mert inkább ez, mint a magány. A barátságban belsőre sokkal jobban egyeznie kell kettő vagy több embernek, hisz a barátod fenekének a keménysége vagy az arca szimmetriája semmit nem ad a barátságotokhoz. A párkapcsolat megszakadhat egy fenék miatt. :D Sokkal felszínesebb. Ez nem baj, csak tény.

Ha valaki önazonos, és nem csak időeltöltő cimborákat keres, akkor szerintem elég könnyű barátkozni. Amikor tényleg barát vagy, tehát ilyen jóban-rosszban, nem csak ilyen "menjünk el színházba, mert a Józsi unja, de amúgy teljesen más emberek vagyunk, csak egyedül unatkozunk" haver.

"sokan nem nyitottak a közös programokra vagy csak arra, hogy keressük egymást heti párszor"

Mert ez nem barátság. Ez olyan, mint mikor jóban vagy a kollégáddal, csak mert ott van kéznél.

Igazi barátságba több energia kell.