Miért nem hiányzik soha senki?

Szerintem vannak emberek, akik egész egyszerűen inkább befelé fókuszálnak, mint kifelé és nincs akkora társasági igényük, mint másoknak, ezáltal jobban bírják a távolságot és a hiányt.

Én nagyon szeretem a barátaim, bármikor azonnal ugrok, ha szükségük van rám, szeretem a társaságukat, de ha nem találkozunk, akkor kell pár hónap, mire elkezdenek úgy igazán hiányozni és akkor is félre tudom tenni ezeket az érzéseket. A párom is nagyon szeretem, nem hiába élek vele együtt, de ha elutazik pár hétre, nem érzem azt az égető hiányt, hetek kellenek hozzá, hogy előjöjjön a hiányérzet, 1-2 hét nem elég ehhez. Ettől még örülök, amikor hazajön és nem akarok senki mással lenni, egész egyszerűen így vagyok bekötve.