Azok akik azt mondják, hogy lehetséges erősnek lenni egy közösségben, ahol többen vannak ellened egyszerre és te egymagad vagy, azok mit éreznek amikor ilyet állítanak?

Én is utálom ezeket az áldozathibáztatásokat. Szerintem ilyenkor az egyetlen járható út, ha iskolát vált az ember, még mielőtt minden önbizalmát felemészti ez a "kedves" közeg. A filmekben működhet az, hogy a főhőst a végén elfogadják, de a való életben erre ritkán van esély.

Pontosan így van. Viszont amikor a "gyenge láncszem" eltűnik a képből, az utódja lehet pont az egyik gonoszkodó lesz. Láttam már ilyet az életben. Sokan csak azért szállnak be ezekbe a szivatásokba, mert örülnek, hogy nem ők vannak soron.