Miért nem volt kíváncsi senki rám? Miért voltak ilyen távolságtartóak velem szemben?

Visszanézve a gimi 4 évét, úgy érzem a szociális életem akkor valami vicc volt. Mikor 9-be mentem egy legjobb barátnőm volt, akit akkor 4 éve ismertem, ugyanabba a suliba mentünk. Nekem az osztályom nagyon zsákutca volt barátkozás szempontjából, bele se kezdek, hogy miért...

Közben ahogy telt az idő, az akkori legjobb barátnőm nagyon jóba lett az osztályával, qva jó közösség alakult. Többször is próbálkoztam velük ide-oda menni, de mintha sose akartak volna közelebbről megismerni, elvoltam velük, de le se sz*rtak. Egy idő után a legjobb barátnőm se. Így jobban jóba lettem egy alattam járó lánnyal, de kb 1,5 év közeli barátság után ő is megtalálta a baráti társaságát, és ő sem hívott magukkal. Közben más társaságokkal is ismerkedtem a suliból, de mindenkinél azt tapasztaltam, hogy csak felszínesen jópofiznak velem, maguktól amúgy nem keresnének soha a büdös életbe. Gondoltam ok, már megvan a saját gangjük, nem akarnak másokkal barátkozni. Nahát akkor lepődtem meg, mikor a volt legjob barátnőm társasága és az egyik ilyen engem kikosarazott gang jóba lettek, páran egymással össze is jöttek. Láttam, hogy érdeklődnek egymás iránt, és barátságok alakultak ki.

Velem miért nem volt "érdemes" barátkozni? Miért csak a "felszínesen elbeszélgetünk vele oszt kész" csaj voltam? Az megértem, hogy a barátaim egy idő után inkább a társaságokkal töltötték az időt, de nagyon ritkán hívtak magukkal.