Mik okán halt(ak) el nagyon jó barátságotok?

sajnos nálam is lett olyan, hogy bepasizott/becsajozott és valamiért ilyenkor az emberek többsége hanyagolja a barátait, SOHA nem is keresi stb.

Volt olyan, aki külföldre ment (nem is egy) és 10 éve nem beszéltünk.

Volt, akiknél normálisabb kapcsolat egy ilyen ivótársaságnál nem több (soha nem voltam nagy ivós) és nem hívtak sehová.

Volt olyan is, akivel úgy éreztem magam, mint egy toxikus (pasik vagyunk) házasságban. Napi szinten csinálta a feszültséget, hisztizett, sajnáltatta magát és folyamatosan kellett a kis lelki simi (fordítva sosem volt így) és a legvégén ha nem válaszoltam neki 5 perc után, világjáró hisztit csinált. Nem egyszer kellett tepernem a bocsánatáért és alázkodnom neki. Mndom, pasi volt... Soha többet nem akarok még egy mondatot sem váltani vele, ahogyan bánt velem.

Amikor külföldre költöztem 23 éves koromban, ekkor jött össze a párjával is szóval mindkettő szerepet játszott. Megbeszéltünk egy programot az utazásom előtt, lemondta. Akárhányszor kerestem, ímmel ámmal válaszolt csak, magától nem nagyon érdeklődött. Amikor először hazautaztam 8 hónap után, fél órával a megbeszélt találkozó előtt lemondta, hogy majd legközelebb, aznap már nincs kedve kimozdulni. Ezek után úgy éreztem, semmi értelme keresnem, és ő sem keresett többet.

A többi számomra fontos barátommal azóta is tartom a kapcsolatot, nem akadály se a távolság, se a párkapcsolat, szakítunk időt egymásra, járunk együtt nyaralni minden évben, látogatjuk egymást rendszeresen, szóval én úgy gondolom hogy ha a többiekkel meg tudjuk oldani, akkor ez az egész nem rajtam múlt. Már nagyon rég nem hiányzik, egy emlék és ennyi.

A megye közepéből a megye két végébe mentünk tovább gimibe és lassan elhalt a barátság. Mai napig felköszöntjük egymást, de sajnos ennyi maradt csak belőle.

Egy másik barátnőm pedig 2 megyével arrébb ment tovább tanulni és sajnos itt is ugyanaz történt, mint az előbb említett barátnőmnél. Ő tipikusan az az ember, aki utálja a netes kommunikációt és szinte nem is használja, a távolság miatt pedig alig tudtunk találkozni sajnos.. Így pedig szinte lehetetlen fenntartani egy barátságot.

A harmadik pedig gimis barátnőm. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy kifordult magából, vagy pedig mindig is ilyen lehetett, csak nem ennyire feltűnően. Nagyon felerősödtek a negatív tulajdonságai és már nem éreztem magam jól a társaságában, inkább csak leszívta az energiám. De valamilyen szinten meg is változott és egy nagyobb veszekedés után már nem igazán találtunk vissza egymáshoz. Végül nem haraggal váltunk el, de már nem volt olyan, mint előtte, viszont már nem beszélünk.

20/L