Hányan vagyunk olyanok akiknek nincsen egy barátja sem?

#10essel nagyjából hasonlóak vagyunk, én is írhattam volna annyi különbséggel, hogy nekem néha hiányzik 1-2 barát, de nagyon zárkózott vagyok. Ha valakivel pl munkahelyen egész nap együtt vagyok, akkor ki tud alakulni akár barátság, de sajnos egyedül ülök egy irodában (adminisztrációs munka), és ha csak pár percre jön be néha valaki, azzal nem tud kialakulni semmi, nekem ahhoz több idő kéne sajnos. Pedig hiányzik nagyon, hogy legyenek hozzám közel álló munkatársaim, régen mindig voltak. A barátok valami miatt mindig eltűntek. Pl volt egy barátnőm iskolás korunk óta, aztán egy munkahelyre kerültünk, féltékeny lett rám mert többet kerestem, végül fel is mondtam, annyit piszkált.. Volt egy fiú barátom, ő meghalt. Volt egy másik fiú barát, ő szerelmes lett belém, én csak barát akartam lenni, ezért letiltott mindenhol. És még sorolhatnám, jelenleg van pár ismerős, akivel beszélünk néha, de barátnak nem mondanám őket sajnos. Párom van, több mint 10 éve, vele már csak barátság van köztünk, teljesen kihűlt a kapcsolatunk sajnos. Szabadidőmben szeretek főzni, takarítani, na nem viszem túlzásba, de jó érzés ezeket csinálni. Szeretek olvasni, kirándulni, de sokszor munka után csak lefekszek az ágyra és a telefont nyomkodom, ide írok, vagy nézek valami műsort, facebookot nézegetem.. Összességében általában kicsit rossz a hangulatom a fentiek miatt, valamint amiatt, mert több családtagom is meghalt mostanában, de szokott azért jókedvem is lenni, történik azért sok jó dolog is, apróságok. És él bennem a remény, hogy jobb lesz az életem, mert most nem vagyok igazán boldog.

39/N