Mit gondoltok erről a helyzetről?

Sziasztok!

Volt egy legjobb barátnőm, akivel oviban ismertük meg egymást. Ált. iskola 5. osztályától kezdve egészen 9-10.-ig jóban voltunk, habár a végére picit megromlott már a dolog, és közte is voltak kihagyások.

A probléma még 7. végén kezdődött, amikor ő összejött egy fiúval, akivel egyébként azóta már nincsenek együtt, és teljesen telibeszart. Eleinte igyekeztem megértő lenni, hiszen megértettem, hogy rózsaszín köd, meg minden, de amikor egy év múlva is az ÖSSZES beszélgetésünk valahogy a srácnál lyukadt ki, kezdett komolyan elegem lenni. Ezen a ponton többször is, normális hangnemben jeleztem felé, hogy ez nekem bántó. Neki mindig az volt a válasza, hogy jó, jó, de sosem vette ezek után figyelembe, hanem ugyanez ment. Emiatt eltávolodtunk, aztán megint nagyon jóban lettünk, amikor szakítottak, és kellett neki valaki, hogy összerakosgassa a darabkákat. Nos, ez már 9-ben volt; én teljesen új közegbe kerültem, sokkal nyitottabb lettem, és itt én hanyagoltam el őt, amiért többször is bocsánatot kértem természetesen. Úgy tűnt, hogy minden okézsoké, de aztán annyira másfelé kezdett elmenni az érdeklődési körünk, hogy elég nehezen beszélgettünk már bármiről is.

Ő alapjáraton is egy nagyon nyitott lány, én pedig az újfent megtalált nnyitottságom ellenére sem merültem bele olyan dolgokba, mint például a drogok, bulizás, ilyesmi. Amikor megint kezdtünk eltávolodni, sajnos nem volt ugyanaz a mentalitásom, mint most, és nem igazán tudtam, hogyan kezeljem azt, hogy a legjobb barátnőmnek teljesen más irányba ment az élete, mint az enyém. Olyan összeférhetetlennek tűnt, legfőképpen azért, mert mindig lekicsinylően kezelte azt, hogy nem akartam bulizással kilépni a komfortzónámból. Mára már helyreraktam a dolgot magamban, viszont!

Tavaly februárban volt az utolsó beszélgetésünk, amikor is én írtam rá, hogy mi újság. Ekkor elmondta, hogy eltörte/megzúzta a lábát, és orvosnál van. Én természetesen mondtam, hogy majd szóljon mindenképp, hogy mi van a lábával, és jobbulást. Azt írta, hogy majd írni fog, én pedig válaszoltam neki, de azóta sem kaptam üzenetet a válaszomra:D Valamikor márciusban instán átküldött valami képet, majd a reakciómra ismét nem érkezett reakció tőle. Júliusban, a szülinapomkor felköszöntött, amit megköszöntem, majd egy héttel később én is felköszöntöttem, amit megköszönt. Lehet, hogy akkor kellett volna tovább vinni a beszélgetést?

Az a baj, hogy nagyon úgy éreztem, hogy annyira különbözőek vagyunk, hogy nem tudunk megférni egymás mellett, de többször is eszembejutott, hogy vajon én tettem-e valami rosszat, és hogy esetleg megérné-e ráírni megbeszélni a dolgokat.

Szerintetek mit csináljak? A normális válaszokat előre is köszönöm!

17/L