Felnőttkorra tényleg nagyon sok barátság elhalványul?

Sok esetben igen, más esetekben viszont egyszerűen csak megváltozik, átalakul a dinamikája. Nekem vannak nagyon hosszú életű igaz barátságaim (15-20 évről beszélünk) és a mai napig közel állunk egymáshoz, családi állapot és távolság ellenére is, viszont nem beszélgetünk naponta (nem is igényeljük), nem találkozunk minden héten, sokkal több teret hagyunk egymásnak, mint amikor össze voltunk zárva egy osztályterembe. Szerintem ez így is van rendjén, nem az a barátság fokmérője, hogy mennyit beszélünk hanem az, hogy mennyire számíthatunk egymásra jóban-rosszban, ami nálunk maradéktalanul megvan. Soha nem csalódtam a legközelebbi barátaimban és ők sem bennem.

A haverok és a kevésbé szoros barátságok jönnek-mennek az ember életében, ez teljesen jól van így, szerintem aki fontos, az marad.

A barátságok akkor szoktak gyakran elfelejtődni, ha jön a házasság, család.

Úgy gondolom, ez nem normális dolog, hogy belép a Nagy Ő az életünkbe, és a legjobb barátunk le van tojva onnantól...

Mert, igaz barátból nem sok van, míg férjből/feleségből lehet több is!

A barát mindig melletted áll, a legnagyobb bajban is! A házasság meg lehet befuccsol 1 - 2 év múlva... Na, olyankor bezzeg eszükbe jut az ilyen embereknek, hogy volt egy barátjuk, aki mindig mellettük volt, és szakításnál is hirtelen megint fontos lesz a barát...

Lehet, velem van a baj, de, amikor nekem volt barátnőm, akkoris kerestem a barátaimat legalább Messengeren! Nrm felejtettem el őket!

Sajnos, fordítva nem ezt tapasztalom...

Nekem a legjobb barátom már 22 éve a legjobb barátom! Akkor sem felejtettük el egymást, ha mindkettőnknek volt barátnője!

A párkapcsolat nem egyenlő a barátságok végével!!!

Mindkét félnek kell akarnia a barátságot, ugyanúgy ápolni kell és törődni vele - az nem működik hogy csak az egyik akarja. Volt hogy középsulis barátságok nekem is gallyra mentek emiatt, mert pl. én még akartam, de ők már nem. Végül volt akivel toxikus vége lett, mert hosszú évek baráti viszonya után nehezen fogadtam el hogy nincs tovább, igaz a másik is félt kimondani hogy legyen ennyi, hagyjuk az egészet. Mindegy, ebből tanul az ember, ezek a hibák jól jöttek később.

Olyan barátom is volt, aki a kapcsolatai miatt tett rám, mindig csak akkor "jött vissza" mikor szakítottak vele és valakibe kapaszkodnia kellett (ilyenkor kisírta hogy mennyire a legjobb barátja vagyok, igaz 3 éve nem beszéltünk). Ezt 2x játszottuk el, a második után már voltam olyan szinten, hogy lezártam vele. Most már lezárom egyből a haveri viszonyt is, ha egyoldalúnak vélem.

Ez nem csak a felnőttkor függvénye.

Egyszerűen az élet ilyen. Felnőttök, változtok, változik az érdeklődési kör, igények, maga az ember. Sokszor időben, térben elszakadnak az emberek és onnantól már nem ugyanaz a barátság, mint korábban amikor együtt éltetek át mindent.

Másrészt ahogy írják, sokszor nem elmúlik a barátság, csak megváltozik. Vannak barátaim akikkel fél évente találkozom, keveset beszélünk, mégis barátaim. És nem azon múlik, hogy nem vagyunk egymással minden nap.

Azt sajnos el kell fogadni, hogyha az emberek felnőnek, megházasodnak, gyerekeik lesznek, vége a hétvégi iszogatásoknak, grillezéseknek, kirándulásoknak!

Igaz, ha van neked is gyereked, meg a haverodnak is, akkor így megoldható, hogy gyakrabban összejártok, nem csak fél évente. De, az sem lesz már ugyanolyan, mint, amikor elmentetek akár kettesben csajozni, bulizni.

Nekem is furcsa, hogy a legjobb barátomhoz ideköltözött a barátnője, és mostmár nem filmezünk meg megyünk erre - arra majdnem minden hétvégén.

Persze, barátok vagyunk a lánnyal is, össze szoktunk járni hárman grillezni kb. 2 havonta.

Elfogadtam én is, hogy felnőttünk, és vége a huszonéves kori ökörködéseknek. Jön a házasság, család, és más lesz a fontossági sorrend az életünkben. Ez az élet rendje!

Majd öregkorunkban, ha kirepülnek a gyerekek, újra visszafiatalodunk!🙂