Vajon melyikünknek van igaza?

4 éve lakunk falun. Ez idő alatt lett egy fiunk, aki mar 2 éves.

Fiunk születéséig senkit nem ismertünk itt a faluban, csak aludni jártunk haza.

Ahogy itthon maradtam, joba lettem a szomszéddal. Annyi idős mint én, van 3 gyereke.

Ferjem is jóban lett a párjával.

Sokat segítettünk egymásnak. Férjem villanytszerelt náluk, a srác leburkolta a fürdőnket. Sokat jártunk át sütögetni, vagy csak beszélgetni. Örültem, hogy van valaki itt akivel elvagyunk.

A csajjal mindent meg tudtunk beszélni, ő az elsök közt volt aki megtudta, hogy lesz esküvőnk, hogy babát várunk újra, hogy azt a babát elvesztettük, most pedig ismét úton a baba.

Tudtam, nem egy lángész, de nem igazán érdekelt.

Ez tök jó is volt kb 3 héttel ezelöttig. Ugyanis akkor egy közös ismerőstől tudtuk meg, hogy házasodnak. Nekem baromi rosszul esett. Napi szinten beszéltünk, mi ténsleg elmondtuk nekik a mienket, erre így kell visszahallanunk az övéket.

Onnan kicsit átértékelődtek bennem a dolgok.

Majd 2 hete a csaj öccse (1 évvel fiatalabb nálunk) bepróbálkozott nálam. Tudja hogy házas vagyok, masofik babánkat várjuk, mégis elkezdett irogatni. Én leépítettem, elküldtem melegebb éghajlatra, de férjemnek is elmondtam, tudjon róla.

Férjem totál kiakadt. Azóta kb ellenzi, hogy abból a csaladból bárkivel is talalkozzunk.

A gyerekeink imádják egymást, a 2 évesemnek hogy magyarázzam el, hogy nem találkozhat a barátaival, mikor kb egész nap látja őket.

Nekem is szarul esett ez az egész, meg ugyan olyan nem lesz már, de csak ő az egyedüli akivel jóban vagyok/voltam a faluban.

Ti hogy látjátok? Mit kellene tennem?

Maradjon felszines a viszony, vagy igaza van férjemnek, szakítsunk meg velük mindent?