Mi van velem? Szerelmes vagyok a legjobb barátomba?

Őszintén szólva, ez nem is kérdés, csak ki szeretném írni magamból a dolgokat. Évek óta van egy nagyon jó (mondhatni legjobb) barátom, akivel nagyon sok időt töltök együtt. Huszas éveink végén járó férfiak vagyunk. Mindent meg tudunk beszélni egymással, bármit elmondhatok neki.

Néhány hete folyton rá gondolok. Ha nincs velem, állandóan hiányzik. Meleg lettem? Eddig együtt csajoztunk, mindkettőnknek több barátnője is volt már.

Arra gondoltam, hogy összeköltözhetnénk. Amikor ezt elmondtam neki, mármint hogy lakjunk együtt, nagyon lelkesnek tűnt, szinte azonnal el is kezdte a szervezést. Azt akarom, hogy minél több időt velem legyen. Ez nagyon beteges.

Utánaolvastam a témának, és valahol azt írták, hogy a barátság hasonló érzés a szerelemhez. Ezzel próbálom igazolni magam. Mostanra eljutottam arra a pontra, hogy minden nap szenvedek, ha éppen nem találkozunk.

Mi okozhatja ezt? Ti hogy látjátok? Szexuális vágyat nem érzek az irányába, de vele szeretném leélni az életem. Tiszta selejt vagyok.