Lehet, hogy már nincs rám szüksége, azért viselkedik így?

Egyik barátom, akit a legjobb barátomnak tartottam, az utóbbi időben teljesen megváltozott. Amikor összeismerkedtünk, nagyon elesett volt, magányos, és munkája sem volt. Beszélgettünk, találkoztunk, felkaroltam őt, ha szüksége volt valamire, mindig ott voltam és szó nélkül segítettem. Így volt, hogy segítettem felköltöznie Pestre, az albérletet is én szereztem neki, és mivel kaucióra se volt pénze (akkor állt munkába) azt is letettem a lakásra. Aztán besegítettem az albérleti díjának a fizetésébe is, mert nem keresett túl jól. Azt mondta többet segítettem neki, mint az egész családja. Hét hónapig egy haverja se nézett rá, senki sem segített neki. Én mindig ott voltam, amikor kellett. Felsorolni is nehéz mi mindent tettem érte. Aztán észrevehetően megváltozott a viselkedése irányomban. Több pénze lett, hirtelen a netes barátai is előkerültek, és elkezdett elég rendesen mellőzni. Ezt nehezen viseltem és próbáltam keresni a társaságát, meg kértem, hogy akkor legalább a pénzem egy részét adja vissza. Erre feljelentett zaklatásért. A módszere az volt, hogy addig provokált, amíg dühömben sértő kifejezéseket nem tettem. Elkönyvelte, hogy személyiségzavarom van, skizofrén állatnak nevezett. Azt mondta pszichiáterre van szükségem. El is kísért egyhez, és amikor látta hogy szedem a gyógyszeremet, visszavonta a feljelentését. De még mielőtt visszavonta volna, végig azt hajtogatta, hogy a családom nem szeret engem, és ezt egészen addig művelte, amíg el nem érte, hogy a vagyonomat végrendeletben ráhagyjam. Az utóbbi időben rendszeresen elvittem dolgozni, és még a benzinbe se szállt be, sőt elvárta, hogy a kajáját is én fizessem. Legutóbb megint szemét módon viselkedett. Ennek oka az lehetett, hogy a testvére hozzá költözött, így rám valószínűleg már nincs szüksége. Megbeszéltünk egy hétvégi találkozót szombat estére. Délután háromig nem jelentkezett, erre felhívtam és kérdeztem mikor találkozunk. Erre közölte, hogy egyedül akar maradni, mert egész héten a testvérével volt, és különben is velem többször találkozik, mint más barátaival (persze, mert én viszem munkába). Az egész szombat estém ugrott, egyedül mentem moziba. Persze, hogy ki voltam rá akadva. Ő a telefonban úgy beszélt velem, mint akit a seggéből rángatott ki, lekezelő, arrogáns volt, minimális tiszteletet sem tanúsította irántam. Amikor ezt szóvá tettem, folyton csak annyit mondott, hogy hülyeségeket beszélek, semmi nem igaz abból, amit mondok. Erre bedühödtem és csak annyit mondtam, hogy dögöljön meg. Utána letiltott azzal, hogy az egyetlen embert is elvesztettem, akinek valaha (!) is fontos voltam.