Baráti kapcsolatok átgondolása, rendszerezése, hogyan tudnék jó barát lenni? igaz barátot szeretni?

Sokszor szokták mondani, akinek sok barátja van, annak egy sincs igazán. Na ez voltam én. Népszerű, extrovertált, könnyen barátkozó, szerettem az embereket, talán most is ilyen vagyok.

Akkoriban voltak nagyon jó szoba-sulis társaim, egymás lelki társai. Tartjuk a kapcsolatot, de nyilván nem legjobb baráti.

Szeptemberben besokaltam, nem vágytam új barátokra, a feleslegeseket leépítettem, mert sok volt. Ennek ellenére az egyetemen lettek újak.. Nem tudom a figyelmem ennyi emberre már áldozni. Volt aki nagyon szeretett, de nem tudtam a barátságba többet beletenni. A karma mintha idén ezt visszaadta volna, 6 éves barátságom ment tönkre: az illető nem örült hogy nekem párkapcsolatom lett, őszinte barát voltam vele, és elfordult tőlem. Akik hozzá is kapcsolódtak, róluk pedig természetesen kiderült hogy igazán sose voltak igaz barátok.

Tavasszal kaptam egy olyan személyt,akit sose gondoltam volna. Vele tartjuk a kapcsolatot, és hihetetlen a szál amivel egymáshoz tudunk kapcsolódni. Viszont ő hazament az országába, csak fél évig tanult itt (határon túli) nagyon szép emlékeim lettek.

Lényeg a lényeg, vannak fiú barátaim, akik sokszor jobban örülnek nekem mint a lányok, de azért ők mégse a mély lelki társak. Maradtak lányok de úgy igazán senkire se tudok legjobb barátként tekinteni. Sok a programom, nem tudok fenntartani napi kapcsolatot. Vannak fix emberek de nagyon sötétként tekintek a barátság témára. Önzőnek, kevésnek, alkalmatlan kötődőnek érzem magam.

Szerintetek mi a teendő?