Hagyjuk menni vagy küzdjünk érte?

A legnagyobb jószándékkal kérdezem:mi innen totál kívülállókként mégis milyen segítséget tudnánk adni? Nem ismerünk titeket, a szokásaitokat, a neveteket, azt, hogy mivel foglalkoztok, hogy alkoholisták vagytok vagy diplomaták, szurkálós kábítószeresek vagy nyakkendős mérnökök, semmit.

Én leülnék vele a helyetekben egy beszélgetésre, és ha annak az a vége, hogy menni akar, akkor menjen. Nektek is jobb lesz, hidd el!

Nekem is volt régebben két olyan barátom is, az egyik liftbetyárkodással kezdte, és sokszoros bolti tolvaj lett, a másik meg rendszeresen átvert, mindannyiszor néhányszáz forinttal, egy idő után meguntam és mindkettőnek kiraktam a szűrét. Jött is az ügyvéd anyja, hogy így meg úgy, mondtam neki, hogy sajnos nem velem van a baj, a fia rendszeresen itt meg ott otthagyott, cserben hagyott, tré helyzetben hagyott, nekem erre nincs szükségem.