Ok, küzdjünk kőkeményen; de meddig bírjuk majd?

Én alapból évek óta küzdök a mentális gondjaim miatt, ami egyfelől valószínűleg enyhe autizmus, másfelől talán szociális fóbia és koncentrációs zavar.

Másfelől küzdök a jobb munkahelyért.

Egyrészt, hogy lehessen valamiben szakmai tapasztalatom, ne csak rugdaljon az élet rossz fuzetésű biorobot munkák között, mint sok rokonomat.

Másrészt én a tüneteim miatt se fogok igazán semmit szeretni, mert heti 40 órában, munkahelyi keretek között semmi se köt már le.

De azért mégis... SzerethetőBB valami legyen.

Hány év kemény munka, hányszázezer forint az, ami még megéri a nem biztosan beteljesedő célért?

Hány év még, amikor munka után nem pihenek otthon, hanem tanulok és keveset alszom?

Nem élni (és aludni) kellene inkább?