Hogyan legyek önállóbb?

Azért vannak a barátok hogy meghallgatásanak. Bár én a lelki dolgaimat nekik nem szoktam megosztani sokszor, mert vissza élnek vele.

Szóval ezt tartsd észben azért a nagyon gáz dolgokat nem szabad kiteregetni.

Az egyik gond szerintem az, hogy nagyon sajnálod magad, dédelgeted a sérelmeidet, és ezért érzel késztetést arra, hogy ezt kibeszéld, de ez tényleg nagyon idegesítő és unalmas tud lenni.

Ha ettől még fejlődnél, ha tanácsot kérnél valami helyzetre, és azt használnád, és visszajeleznél, hogy de jó volt az a tanács, mert bevált, akkor az máris egy másik helyzet lenne, de így csak hallgatni egy lemezt, aztán újra, és újra... ezt általában senki se szereti, főleg hosszútávon nem.

Javaslom, hogy írj naplót, gondold át az eseményeket különböző szemszögekből, vond le a tanulságokat, és ezt szépen írd le! Akkor talán kevesebb kényszert érzel arra, hogy valaki mással beszéld ezt meg.

Önsajnálat... Ha ezen kapod magad, mindig gondolj arra, hogy

1. hány millió ember van nálad ezerszer rosszabb helyzetben, akik boldogan cserélnének veled

2. ebből a helyzetből mit tudsz tanulni?

3. Hol van a te felelősséged az adott helyzetben? Szó sincs itt arról, hogyha mondjuk megerőszakolnak, akkor ne kérj segítséget, és az áldozathibáztatást pártolnám, de segíthet mégis, hogy ne csak másra haragudj (ha nem csak más a hibás).

Tehát panaszkodás helyett mindig a megoldást keresd! Arról esetleg beszélhetsz.

De az önsajnálat csak arról szól, hogy te mennyire szerencséten vagy, és hát az tényleg unalmas.