Nem tudom hogy írjak rá a barátnőmre, akire egy hónapja mérges lettem?

Hosszú lesz...

1 hónapja elég csúnyán elmondtam a véleményemet a barátnőmnek, mert már nagyon kiakasztott azzal, hogy segíteni akart olyan dolgokban, amikben nem tud, nem akarom és mindig ez volt a téma és nem akartam folyton ezekről beszélni, mert már a munkavégzésben is zavart, hogy "el kell gondolkodni, azon amit mond". És eléggé depis vagyok mostanában, amúgy is el kell menjek pszichológushoz, de előtte neki nyíltam meg, és túlzásba vitte az aggodalmaskodást, ezért nem tudtam már kezelni, mert felnőtt nőként nem ilyesmire van most szükségem.

Pl: eltűntem egy fél napra és reggel azzal ébresztett telefonon, hogy szétaggódta magàt miattam, mert nem írtam vissza. És olyan dolgokban próbál tanácsot adni, amiket ő sem tud megoldani. Sok hasonló gondunk van, és eléggé másképp gondolkodunk ezekről, ami nem mindig segít,de ez belefér.

De amikor aggódok valami miatt, akkor nem segít, ha azt mondja ne aggódj, Isten úgyis segít, mert én nem is vagyok keresztény. És igazából mindenről úgy beszél, mintha a kereszténység nekem természetes lenne, mintha kritizálnom kellene az LMBTQ-t vagy elfogadni, hogy ő ettől ki van borulva (és ezt megértem, mert van a ló másik oldala), de világi emberként engem zavarnak dolgok, mert olyan mintha engem sem fogadna el így. Nyíltan nem mondok ki dolgokat, például, hogy az emberek tőbbsége szexel a házasság előtt, és szerinte ugyan "bűn", de ezek tények, akkor is ha nem tetszik. És megkért, hogy ne szexeljek a házasság előtt, mert nincs olyan ember, akiért megérné... és szerintem ezek olyan dolgok, amihez nincsen köze, mert egy barátság nem párkapcsolat. Értem én hogy aggódik, de 25 éves felnőtt nő vagyok, még nem volt párom, szeretnék, de nagyon nehezen megy ez nekem és ő nem támogat ebben sajnos.

Konkrétan 1 hónapot kértem tőle, hogy nekem egy kis levegő kell.

Letelt a hónap, érdemben nem keresett ő, csak munkaügyben (mert munkatárs is), és én ezt most olyan kínosnak érzem, szerettem volna elhinni, hogy menthető a dolog, de nem tudom mi változna ha elhívnám egy kávéra. Bocsánatot már kértem, de az volt rá a válasz, hogy szeretné, ha jobban lennék.

Hiába hívnám el kávézni, én nem tudnék mit mondani. Elképzeltem már többször is, de mindig az lesz a vége, hogy bár meg se szólalnék, mert elmondanám mi volt a baj, de annak megint nem örülne...

Én azt gondolom, hogy megbocsáthatatlan, ahogy viselkedtem, volt már hogy kiborultam emberektől, de azok az első "hiszti" után leléptek és azt mondták, borzalmas vagyok.

Szerintem neki sincs rám szüksége így, de közben meg szeretnék a barátja lenni, de sokszor megbántott, ő nem érti mikben, csak én.

És nem tudom hogyan lehetne közeledni, kritizálni nem akarom, de ha megint kezdődik a korábbi stílus, akkor is elfutnék szerintem...

Még nem voltam szakembernél, februárra kaptam időpontot.