Szakítottad már meg barátoddal a kapcsolatot? Miért?

Az anyukája oktalanul volt velem bunkó és nem állt ki a barátságunk mellett. Ő maga is megváltozott az irányomba attól a ponttól kezdődően, hogy felhagytam a szeszes ital fogyasztásával. -Lényegében csak egy ivócimbora voltam az életében, akinél el lehetett tölteni a délutánokat egy olyan környezetben, ahol nem kellett felvállalnia a konfliktusokat a szüleivel, otthoni környezetben.

Mindig mondogatta hogy nincs ideje. Dehogy bántam.

Igen, mert már fárasztott a másik ember jelenléte, unalmas volt, hogs teljesen egyoldalúan őt kellett hallgatni, semmit nem nyertem azon, ha beszélgettünk, csak leszívta az életenergiám. Én is azt csináltam, hogy lemondtam a találkozókat meg nem válaszoltam.

Volt egy ilyen barátom. Sajnáltam egy kicsit, de amit csinált az nagyon sokat kivett belőlem is. Nem volt egy adonisz, pedig ha változtatott volna pár dolgon, akkor simán lett volna nője. Innen indult minden, aztán csak azt hallgattam, hogy neki milyen szar, nekem milyen jó, csak negatív dolgokatt tudott mondani, merő egy panasz volt minden beszélgetésünk. még aza elején megpróbáltam neki segíteni, de soha semmi nem jó, nekem meg ilyen negatív emberek nem kellenek, mert engem is lehúznak. Mondtam, hogy menjen pszichológushoz, mert ezt már nem tudom kezelni, megoldásom sincs a gondjára. Ezért megírtam neki, hogy legyen kedves békén hagyni és csak akkor keressen, ha már lelkileg rendbe jött. Azóta se jelentkezett, pár dolgot hallottam róla, de különösebben nem érdekel.

Én most határoztam el magam, hogy pár embert "kiszortírozok" az életemből. Beláttam, hogy ezek csak érdekbarátság volt az ő részükről/nem tudtak mással időt tölteni. Nagyot csalódtam pár emberbe a környezetembe és amikor mások azt mondták nekem, hogy ők ha arról lenne szó nem keresnének, persze én védtem őket, de végül nekik lett igazuk. Most tele vagyok csalódottsággal és dühvel. Egyrészt haragszok magamra másrészt pedig rájuk.

Nálam ugyanaz volt, amit 6-os ír: Mindig őt kellett hallgatni, nem nyertem vele, ha beszélgettünk, mondta, mondta, aztán egy óra múlva a végén közölte, hogy ugye nálunk minden rendben, de választ sem várt, elköszönt. Párszor ez megtörtént, azóta nem veszem fel a telefont (sőt le is tiltottam, ne is lássam, amikor keres), találkozni nem szoktunk mostanában, de ha hívna is, nem mennék. Szép lassan ellaposodik így.