Mit tennétek egy olyan “baráttal”, akinek csak akkor kelletek ha nincs “menőbb” társaság ?

Én is ragaszkodtam ilyen baráthoz azért, mert nem akartam teljesen egyedül maradni. De hidd el, a társas magány rosszabb mint az, hogy egyáltalán nincs senkid.

Én megelégeltem, hogy folyton csak akkor keres ha neki kell valami, vagy ő akar valamivel eldicsekedni, de közben meg felőlem sosem érdeklődött.

Pedig meséltem neki a műtétemről, meg hogy mostanában sokat vagyok beteg, sok rossz összejött nálam, és hát, tudjuk, hogy a nehéz időkben derül ki ki is az igaz barátunk. Őt konkrétan nem érdekelte hogy vagyok, sose kérdezett rá, mindig csak dicsekedett hogy most épp ide mennek nyaralni, most kérte meg a párja a kezét, ezt a ruhát nézte ki esküvőre stb. Ezzel alapból nem is lenne semmi gond, de én betegen, rengeteg kétséggel és rossz lelkiállapottal feküdtem otthon, és ő meg sem kérdezte legalább azt, hogy hogy vagyok. Megelégeltem, hogy én "jópofizok" neki, mindig meghallgattam, dicsértem, örültem az örömének, de rájöttem, hogy mindez felesleges, hiszen én se tudtam már őszintén örülni neki, és nem is éreztem fontosnak, igazi barátnak attól, hogy néha egyoldalúab elmeséli vele mi van. Ez kinek jó? Így hát kiálltam magamért és vállaltam hogy többé nem beszélünk. De őszintén szólva ez a legjobb szerintem ami történhetett, nem voltam azzal se boldogabb hogy ő volt nekem, mint "barát".

Megmondtam neki ami a szívemet nyomta, hogy úgy érzem egyoldalú ez a barátság, és belefáradtam hogy mindig én adok, de vissza nem kapok semmit, úgy érzem nem vagyok fontos neki. Persze ezzel nem mentem semmire, mert nem elgondolkodott ezen, hanem annyit mondott hogy ő nem így látja. Mindezek után még képes volt megkérdezni, hogy azért az esküvőjén leszek-e a koszorús lánya, számíthat-e rám. Megmondtam, hogy nem. Ezzel le is zártam ezt a nagy "barátságot".

Te is állj ki magadért, ne tarts olyan barátságokat az életedben, akik nem törődnek veled, akiknek nem vagy fontos, akik mellett nem érzed jól magad mert minden csak róluk szól. Ennél rosszabb nincs. Pont miatta éreztem sokszor vacakul és értéktelennek magam, pedig ez nincs így. Egyszerűen kiszelektáltam az életemből, és hiába, hogy most nincsenek barátaim, sokkal jobbnak érzem így az életem. Barátaim még lehetnek sokan, de inkább megválogatom, addig meg jó egyedül. Igaz barátra bár nehezen, de rá lehet találni bármikor. Én pedig nem fogok többé ragaszkodni kamu barátságokhoz, az semmire sem jó. Nem erőltetem a barátságot, hogy mindenáron legyen. Hagyom, hogy alakuljon, és csak azzal fogok törődni akivel megértjük egymást és kölcsönösen figyelünk a másikra.

Én boldog vagyok a párommal, nekem egyelőre ő az egyetlen igaz barátom is egyben. De ő legalább igazi. Nekem már a minőség számít, nem a mennyiség.

23/L

Kihasznál, te csak pótlék szinten vagy neki, amikor más nem ér rá, te is megfelelsz na....

Én lennék olyan "köcsög" viszonzásul, hogy ha találkozni akar, egészen addig hülyítem hogy peeersze! Majd a találkozó előtt rövid idővel lemondom, hogy még sem érek rá. Meg úgy beszélnék vele.

Én csináltam is. A "barátnőm" párszor megszivatott így meg másképp is. Na mondom ideje visszaadni. Utolsó pillanatban lemondtam. Csak akkor keresem ha unatkozok. Majd elmegyek hozzá amikor jól esik, ha unatkozok. Csak időtöltésként tekintek rá én is, mert nincs más.

Én úgy vagyok vele, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten! Megtehetném, hogy simán lezárom vele. Ha olyanom lesz megteszem vele is.

Anyósomék olyanok még, hogy őket semmi nem érdekli a világon ami velünk kapcsolatos. Aztán elkezdtem én is leszarni, amit ő mond. Ha nincs kedvem, nem reagálok neki, ahogy ő. Egyébként sem érdekel már mit beszél. Csak hümmög nekünk mindenre, akkor én miért beszélgessek az ő dolgairól? Volt, hogy elkezdett nekem siránkozni magáról, én meg csak nyomtam a telefont és nem reagáltam csak annyit, hogy aha... Ők is olyanok, csak arról lehet beszélgetni, ami őket érinti, amúgy nem érdekli semmi. Csak magukkal foglalkoznak. Úgy gondoltam, mivel nem tudom őket úgy kikerülni, hát azt kapják amit ők is adnak. Nagy érdektelenséget. Születnek náluk olyan kedves gáz szituációk, amikor ülünk ott 4-en és nem tudunk egymáshoz mit szólni. Nem sűrűn találkozunk, hogy ne legyen téma. De ezek szerint ennyire nincs mit mondani egymásnak. Vagyis beszélgessél már olyannal, akiről tudod hogy nem kíváncsi rád és sosem kérdeznek rólad. :D

Nagyon bénák az emberi kapcsolatok mostanában.... Én már nem küzdök senki után. Meguntam, befejeztem. Inkább leszek akkor egyedül, mint lábtörlő. De előtte azért vissza kell törölni jól annak aki úgy bánt veled. Azzal sem mentem semmire, amikor csak simán félre álltam.