El kéne ezt mondanom a barátaimnak?

Két legközelebbi barátommal 5 éve ismerjük egymást és vagyunk jó barátságban. Habár ez egyesek számára nem tűnik hosszú időnek, nekem nem bolt ennél hosszabb társas kapcsolatom még. Valamilyen oknál fogva nem tudok hosszútávú kapcsolatokat kialakítani és elköteleződési problémáim is vannak.

Családként tekintek rájuk és szeretném, ha a jövőben is az életem részét képeznék, ugyanakkor egy ideje nem élvezem a velük töltött időt, szinte egy feladatnak tűnik az egész és csak azt várom, hogy vége legyen.Valahogy unalmas, üres és lelaposodottnak tűnik az egész.

Mivel egy ideje már zavar ez az egész utána néztem, sok helyen írták, hogy introvertáltként (ami én is vagyok) ez normális, vagy érzelmileg megterhelőbb időszakban előfordul, hogy eltávolodsz vagy ellököd magadtól az embereket akiket szeretsz.Ugyanakkor nagyon szeretem őket, és félek, hogy elveszítem mindannyiukat.

Mivel szeretem az őszinteséget és úgy gondolom, mindent meg kell beszélni a másikkal, gondolkozom azon, hogy mindezt leírom nekik, de félek hogy ezzel húznám meg végül köztük és köztem a vonalat és végleg eltávolodnánk.

Lehet, hogy csak túlreagálom ezt az egészet, hiszen mint mondtam, nem igazán tudok hosszútávú kapcsolatot kialakítani így ez egy teljesen új terep nekem és lehet mindez normális. Ezért szeretném megkérdezni, hogy szerintetek, mit kellene ilyen helyzetben tennem? Esetleg volt már valaki hasonlóan?