Mi a véleményetek? Hogy mondjam el neki, hogy ne bántsam meg?

Szóval van egy nagyon jó barátom, akivel gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Szinte mindenhova együtt megyünk ráadásul egy suliba is járunk. Viszont van neki egy fóbiája (vagy nem is tudom minek nevezzem), amiről egyáltalán nem akar beszélni, még csak megemlíteni sem engedi. Konkrétan oda jutottam, hogy szégyellek elmenni vele nyilvános helyekre vagy akár csak az utcára, mert ha meglát egy szemetest vagy egy nagy konténer kukát, rögtön belemászik és kukázni kezd. Sokszor hozott kellemetlen helyzetbe ezzel az elborult viselkedésével. Jómódú családról beszélünk, tehát nincsenek rászorulva arra, hogy kukákban turkáljanak. Próbáltam már erről beszélni vele, de üvöltözni kezdett. A szüleinek is említettem párszor, de nem nagyon figyeltek rám, mintha nem érdekelné őket. Sokszor beszéltük el a baráti társaságunkkal, hogy hogy is mondjuk ek neki azt, hogy fejezze be vagy kontrollálja magát. Mindig beszámol róla, hogy miket sikerült kiszednie (szakadt ruhadarabok, amiket szerinte helyre lehet hozni, félig megivott italok vagy kifogyóban lévő parfümös üvegek). Az is irritáló, hogy mondjuk szülinapi ajándékként ad egy (kukázott), meghámlott és nem kellemes szagú cipőt (konkrétan elmondja, hogy azt az ajándékot hol és melyik kukából szedte ki). Iszonyú sértődékeny és félek, ha elmondom neki, hogy szerintem be kéne fejeznie amit csinál megsértődik és végetvet a barátságunknak. Megmondom őszintén már én is gondolkodtam azon, hogy jobb lenne, ha megszakítanánk a barátságunkat, de sajnálom ezt a jópár éve tartó köteléket szétszakítani egy ilyen hülyeség miatt. Lehet, hogy egy betegségről van szó és kezelésre szorul, de nem menne el pszichológushoz vagy más szakemberhez. Lehet, hogy kicsit hosszúra sikeredett, emiatt elnézést kérek. A válaszokat előre is köszönöm!