Miért néznek egyszercsak levegőnek?

Soha rosszat nem mondok, nem kavarok, semmit sem teszek. Pl. munkahelyen alakult ki egy jó barátság egy sráccal. Dumáltunk, együtt ebédeltünk, voltunk együtt koncerten. Sehol semmi különös nem volt. Senkinek nem mondtam semmit! Erre a koncert utáni héten még jóban voltunk, semmi extra. Hétfőn meg már nem is köszönt többet. Én ráköszöntem, de mintha egy szellem lennék. Hangosan mondtam, hogy ez most mi? De semmi. Kérdeztem másokat mi van, senki nem tudja. Tényleg semmit nem tettem, nem beszéltünk meg semmit amit elfelejtettem volna. Nem volt se szülinapja, se semmi. Keresni is egymást kerestük, nem én akaszkodtam rá!

Többször történt már velem hasonló, bár azok félreértés, kihasználás miatt. Sokszor hiszik a ritka nevem miatt, hogy egy befolyásos ember gyereke, rokona vagyok. Hasonlítok is rá az a vicces benne. Gyakran előfordul, hogy barátkoznak velem az emberek, játszák az agyukat, aztán amikor valami kapcsán mondom, hogy nekem nem rokonom az az ember, akkor után elmennek mellettem. Volt a konditeremben két jófej srác, mindig jöttek kezetfogni, előre köszöntek, dumáltak. Szinte sorba álltak, hogy kezet foghassanak velem, ha épp csináltam valamit, ott álltak percekig inkább és vártak. Már kellemetlen volt ahogy nyaliztak szinte. Aztán egyszercsak elmentek mellettem. Legközelebb én köszöntem rájuk, de semmi válasz. Onnantól ez ment. Egy ismerős mondta, hogy kapcsolatokat akartak építeni a srácok és a magas körökbe bekerülni általam, azért haverkodtak. Állítólag el is képzelték, hogy én majd elhívom őket ide-oda ahol ott lesznek a fiatal menő vállalkozók és valahogy ők is ebbe a körbe kerülhetnek.

Ennyire nem vagyok szimpatikus, hogy csak a vélt rokonságom miatt barátkozhatnak velem az emberek? Mostanában ha bemutatkozom, rögtön hozzáteszem, hogy xy csak névrokonom. Azóta nem is haverkodik velem senki.