Nincsenek barátaim?

Bíztatót?

Nos attól, hogy elmondjuk, hogy másnak is szar, neked miért lesz könnyebb, jobb?

De nézz néhány hajléktalant, szerintem ezerszer szarabb a helyzetük, mint neked.

Amúgy meg valószínűleg többek között az a bajod, hogy szorongsz. Ezen azért lehet segíteni, nem egy lehetetlen dolog.

Nincs témád?!

- keress valami hobbit, mélyedj el benne, máris lesz legalább egy. Olvass, legyél tájékozott több dologban, máris hozzá tudsz szólni dolgokhoz.

Igenis keresd másoknak a társaságát, akkor is, ha félsz a kudarctól. Szerinted mikor lesz 5, 10, 50 év múlva szebb, jobb életed lesz, ha bezárkózol, hogy védd magad a kudarctól, vagy ha próbálkozol, és x csalódás, vagy y próbálkozás után találsz egy-két barátot, néhány havert, egy barátnőt?

És az is baromi nagy érték, ha megtanulsz a másikra odafigyelni, segíteni, nem csak a saját nyűgödön nyafogni. Mert a nyafogás az, ami tényleg unalmas másoknak!

Nekem a párom egyben a legjobb barátom is. Nem mondom, néha hiányzik, hogy legyenek barátaim, de úgy érzem túl sok energiát öltem bele a hamis barátok fenntartására, ezért feladtam, és ezért már nincs mellettem egy sem. Mi a jobb, egyedül lenni vagy olyannal "erőltetni" a barátságot akivel egyszerűen csak te adsz bele vagy amiért küzdeni kell, hogy fennmaradjon? Az igazi barátságok mindig maguktól jönnek, erőltetni nem lehet.

De ehhez valóban kell egy hobbi vagy egy érdeklődés, ahol emberekkel tudsz megismerkedni és közös téma is lenne. Keresd meg, hogy téged mi érdekel, és először saját magaddal barátkozz össze, aztán majd menni fog magától, csak ne erőltesd. Értékeld magad, attól még nem vagy kevesebb, mert nincsenek barátaid. Sokaknak nincs, mert igaz barátokból kevés van, de nem lehetetlen találni. :)

Szia!

Barátokon kívűl létezik más elfoglaltság is, én őszintén most távolodok el a 2 legjobb barátnőmtől. De így is jól tudom érezni magam, edzek, közben zenét hallgatok, elkezdtem odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszek,most 7 év német (szenvedés után) a nyár alatt megtanultam majdnem tökéletesen angolul beszélni és most elkezdtem egyedül újra a németet és a koreait + elkezdtem egy tök jó új (angol) könyvet olvasni. Szóval jó egyedül is lenni, de én már nem bírtam a lelki problémáimat és segítséget kértem a 2 évfolyamtársamtól. Kedvesek voltak (meg azok is) és segítettek nekem.

Ajánlom neked ezt a filmet. Épp ma találtam rá, és engem eléggé megfogott. Talán téged is megérint, megszólít.

https://www.youtube.com/watch?v=HYjf12IAMAo

Nem lesz ez mindig így. A kamaszkor nem könnyű, de abszolút kinőhető. És már közben is lesznek barátaid, ne félj. Csak ne akard nagyon görcsösen, de rugózz azon, hogy ez így mennyire nincs rendben, hanem lásd meg a jó oldalát és tanuld meg élvezni azt is, amikor egyedül vagy - aztán majd amikor lazábban állsz hozzá, meglátod, hogy lesznek barátaid.

Egyébként meg nagyon de nagyon sokan pontosan ugyanúgy éreznek, mint te. Nézz végig magatokon: egy csomóan pont olyan magányosak, mint te, alig várják, hogy legyen barátjuk, például pont te! :)

Fel a fejjel, tanulj, sportolj, olvass, okosodj - akkor egyre több dologhoz hozzá tudsz majd szólni és így egyre több emberrel szóba elegyedsz, és minél több embert megismersz, annál inkább lesznek köztük barátaid is! :)

Szia!

Én nekem 3 évig, csak olyan "barátaim" voltak, akikkel váltottam pár szót. Most új osztályba kerültem, sok régi osztálytársam jött át, akik közül 1 olyan ember van akit barátomnak nevezhetek. Azelőtt akikkel jóban voltam (és átjöttek), velük nem sokat beszélek. Azzal az 1 emberrel tudok beszélni. De ezen kívül senkivel. Ha kell beszállok a beszélgetésbe, de ha nem muszáj akkor nem szólok bele.