Történt már olyan veletek, hogy egy közeli barátotokból végleg kiábrándultatok?

Régóta ismerem, de a baráti társaságom egészen más, őt meghagytam, szimplán megszokásból, és el is néztem a viselkedését.

Legutóbb viszont teljesen kiábrándultam: meglátogatott pár napra és rendkívül mohón viselkedett, rendetlenséget hagyott maga után, minden zavarta, az is ha bekapcsoltam a mosógépet (hogy minek csinálok zajt, amikor ő itt van) és pofátlankodott. Kapott is tőlem visszajelzést, de én voltam a rossz. Amikor kimentünk, akkor folyamatosan magára akarta hívni a figyelmet (tudtam, hogy eddig is ilyen volt, de akkor felment a vérnyomásom), mindenkit leszólított, ha pedig megkértem, hogy viselkedjen kulturáltan, akkor természetesen megint én voltam a rossz. Be is vett valami cuccot, amit még jobban pörgött.

Úgy érzem, és jogosan, hogy csak kihasznált, van én olyan voltam mint egy szobadísz, hogy ő bulizhasson, ki legyen szolgálva, hogy még egy pohár vizet sem mosott el maga után (nem mintha kötelessége lenne, de én bárkihez megyek, mindig igyekszem ezekre az apróságokra odafigyelni illemből).

A lényeg, hogy annyira kiábrándultam belőle, hogy már nemcsak minimalizálni akarom vele a kontaktust, hanem többet nem is szeretném aktívan tartani a kapcsolatot.

Mégis bűntudatom van, mert konkrétan megutáltam és olyan gondolataim támadnak, hogy bárcsak felpofozná őt egyszer valaki, hogy megtanuljon viselkedni.