Hogy lehet azt elfogadni, hogy a legfontosabb barátomnak nem én vagyok az első?

Hát...méltósággal.

Az a baj, hogy nagyon kapaszkodsz belé. Te a mindennek tekinted őt, ő pedig csak egy utolsó havernak tart. Egy új barátot kellene keresned vagy a többivel jobb kapcsolatot ápolni. Te mindig is csak másodhegedűs maradsz számára valószínűleg. Idővel még ennyit se fog veled foglalkozni mint most.

Szerintem is nagyon ragaszkodó vagy. Egy barátság az nem szerelmi kapcsolat, nem lehet elvárni, hogy a másiknak is te légy az első.

Én írtam az első választ. Olyan személyként írtam a hozzászólást, aki ezt soha nem tudta megvalósítani, úgy tapadok általában, mint a matrica, és számtalanszor ráerőltettem magam valakire, aki finoman vagy kevésbé finoman a tudtomra adta, hogy sok vagyok neki. Szóval még a "méltósággal" részét se tudtam megcsinálni. A hármashoz: szerelmi kapcsolatban is sokszor voltam sok. Barátságban is, és én is azt hittem, ha szerelem van, akkor viszont tényleg én leszek az első a másiknak, sőt: az egyetlen. Hiszen a szerelem erről szól (szerintem), hogy állandóan együtt akarunk lenni és alap, hogy a szerelmünk a legjobb barátunk is. Amióta ez az egész megbukott, többedszerre (és már nem vagyok fiatal, szóval elég év benne van ebben), most meg nem fontos senki társasága, ha van xy az életemben, jó, ha nincs, úgy is jó, erre meg azt mondják, nárcisztikus vagyok. Végre megvalósítottam, hogy a saját társaságom értékelem a legtöbbre és nem ragaszkodom senki máshoz, és kiderül, hogy ez nem a vágyott zen, hanem valami torz személyiség.