Nem beszélünk de egy szobában lakunk?

Lányok, legjobb barátok vagyunk. Nem tinik, huszonévesek.

A lényeg hogy volt egy nézeteltérés, hogy én nem töltök vele időt, meg kb meglettem vádolva hogy nem támogatom. Mindennap beszéltem vele, de rengeteget kellett dolgoznom előző hónapban és természetesen azt kicsit se vette figyelembe…

Jöttem, mentem, aludtam és keltem. Egyszer nem kérdezte volna meg tőlem NEKem milyen és nemcsak állandóan az ő dolgairól beszélni

Szóval nem igen szólok hozzá, csendben vagyunk és maximum köszönünk. Nekünk nagyon mély a barátságunk ( vagy volt?) de mégis így le lehet élni együtt egy félévet hogy nem szólunk egymáshoz? Mit tegyek?

Én nem érzem hogy nekem kellene magyarázkodjak, mikor folyton dolgoztam, azt senki nem kérdezte meg tőlem hogy én hogy éreztem magam…mindennap beszéltünk, messengeren is, toronymagasan én támogattam mindig mindenbe még személyes ajándékot is vittem neki mert beteg, erre èn lettem a szr barát…

Annyira vártam hogy együtt lakjunk meg majd rengeteg program erre így kezdődik az együttlakàs