Mással is volt így? Hogy kezelte és fogadta el?

Velem ugyan ez van…régen rengeteg barátom volt most már egy sem maradt így 30 evesen, de már eljutottam odáig hogy nem is kell meg nincs is rá igényem :d néhány haverom van csak akikkel néha el járok inni stb..szinte nem is beszélünk meg semmit és kész.

Most kapcsolatom sincs de mégsem vagyok magányos….egyszerűen szarok bele az egészbe. Inkább be lövök valami f..a gamet aztán játszok meg el szívok egy jointot és kiverem…hat így :’d

Nagyon átérzem.

Egy ideig próbáltam "küzdeni" a számomra fontos emberek barátságáért, de már belefáradtam, és feleslegesnek érzem. Mert ennek 2 emberen kellene múlnia, így amint már csak egyikük próbálkozik, veszett ügy az egész. Még nem sikerült teljesen elfogadnom a helyzetet, főleg, hogy valamilyen szinten mégis magam is okolom azért, hogy ezek a barátságok elhaltak. Meg kicsit csalódott is vagyok, csalódtam bennük.

Igyekszem elterelni a figyelmem, elfoglalni magam, illetve egyetemen is nyitott lenni, odamenni, beszélgetést kezdeményezni új csoporttársakkal, régebbi szaktársakkal. Nem szeretnék begubózni, mert akkor csak rosszabb lesz, illetve még nehezebb lesz ebből kilábalni.

Szóval az tudnám mondani, hogy bármilyen nehéz is, te se add fel.