Mit kezdhetnék egy ilyen emberrel?

Van egy lány osztálytársam, akivel ebben az évben barátkoztam össze. Eddig eléggé kedveltem, talán még kicsit elfogult is voltam vele szemben. Érzelmileg borzasztóan labilis, az érzelmei után megy, ha valami kis apróságon felidegesíti magát (ami naponta legalább 6× megesik) akkor mindenkit elküld a k.rva anyjába, mindenki vegye tudomásul, hogy ő most dühös, és az ő problémái a legnagyobbak.

Úgy veszi, hogy mindenki érte van, múltkor azért sértődött meg rám, mert nem vártam meg tornaóra után, azóta hozzám sem szólt. Mindenen hisztizik, utóbb azon akadt ki, hogy a barátja után az iskolafolyóson ment egy lány, és akkor ebből ő levonta azt a következtetést, hogy őt a barátja megcsalja, ki is verte neki a díszhisztit, hogy miért nem hajtotta el a csajt. Komolyan az idegeimre megy már. Ő kedve szerint sértegethet mindenkit, de ha te véletlenül valami olyant mondassz, már hozzád sem szól.

Mindenkit kibeszél a háta mögött, aztán szemtől szemben már megy a jókislány image, meg a "jaj de kedvellek, legyünk barátok" mosolygás.

Folyamatosan kritizálja a saját kinézetét, csak azért, hogy mások mondják, hogy "jaj dehogy vagy te ronda, nagyon szép vagy" stb még sorolhatnám. Összességében látszik, hogy egy ömbizalom- és figyelemhiányos lányról van szó, de sajnos nem én vagyok az az ember aki rajta segíteni tud. Őszintén nagyon elegem van már belőle, de sajnálom is, mert amúgy vannak értékes meg jó tulajdonságai, de ezek eltörpülnek azok mellett, amiket az előbb említettem.

Esélytelen, hogy megbeszéljem vele azt, amit itt leírtam, mert rettenetesen sértődékeny, bámilyen kritikán megsértődik, számára a konstruktív kritika fogalma nem létezik, szóval semmire sem jutnék vele. Hogy csak mutassak egy példát, megkérdezte tőlem, hogy szerinte neki milyen rossz tulajdonságai vannak. Mondtam, hogy talán egy kicsit sértődékeny, erre meg persze, hogy megsértődött, és hozzám vágta, hogy amúgy én is olyan vagyok. Tudom, nincs nagyon más valasztásom, mint, hogy szépen továbblépjek ebből a barátságból, de azért nehéz és nem azért mert annyira megkedveltem volna, hanem azért mert vannak közös batátaink, és eléggé kínos lesz majd. Tisztában vagyok vele, hogy ezek után én leszek a rossz, aki őt otthagyja, de nem igazán érdekel, szerintem már így is kibeszélt fűnek, fának 100×. Szóval a saját mentális egészségem nyilván fontosabb, de azért jó így kiírni magamból az ilyesmit.