Egyoldalú érdeklődés?

Nagyon sok esetben ebbe futottam bele régebben, így ma már hanyagolom az ilyen jellegű érdeklődést. Viszont ez azzal is jár, hogy az, aki komolyan kedvelne, barátkozna velem, azt is így parkolópályára állítom a nemérdeklődésemmel.

Nagyon rossz, hogy minden ember másként működik: nincs egy standard hozzáállási mód lehetősége senkihez sem.

Ismerős, bár én a sokadik ilyen után már inkább nem is nyitok az illető felé. Egy kivétellel... Szeretek másokkal beszélgetni, viszont egy idő után úgy érzem, mintha kikérdezném őket, vagy akár vallatnám ilyen helyzetekben, és onnantól betársul egy ezzel kapcsolatos fura érzés is. Hogy én nem érdeklem őket annyira, hogy akárcsak 1x is visszakérdezzenek, de veszem a lapot.

Az említett kivétel meg még évfolyamtárs volt általánosban, majd osztálytárs gimiben, aztán a végén kezdtünk el beszélgetni, teljesen véletlenül. Azóta pedig végtelenítve írogatunk, heti pár alkalommal, de nem az igazi.. Én kérdezem őt, érdeklődöm, és bár ezt nem azért teszem, hogy visszakérdezzen, mégis jól esne időnként, ha viszonozná. Vannak amúgy belsős poénok, meglepően nagy számmal, és a beszélgetést sem érzem döcögősnek, csak mégsem az igazi így. Szóval átérzem a helyzeted.