Miért fontos a barátságkötés?

Fontos a barátság DE csak akkor,ha igazi,a szó eredeti értelmében.

Érdekből,félelemből nem szabad semmilyen kapcsolatot alakítani Bár ma már a barátság,mint olyan ,nagyon nehezen alakítható ki.Legtöbb ember magával van elfoglalva,vagy kapcsolata,családja köti le vagy éppen távolítja el baráttól.Nálam sajnos utóbbi volt,így nincs is barátom.

De ami fontos,hogy haver lehet sok is,de igazi barát max egy vagy kettő.Aki bizalmas, megértő,de le is tol,ha úgy van.És nem azt mondja,amit a másik hallani szeretne !

El lehet egyedül lenni, de sok dolgot az ember mások társaságában tud megvalósítani. Címkézheted függésnek, ha ettől különlegesebbnek érzed magad, de attól még ez természetes. A másik teljesen más háttérrel, életúttal maga mögött rávilágíthat olyan dologra, ami egyedül sosem merülne fel.

Ők lehetnek az utad része.

Ha ez számodra irreleváns, akkor ne is olvass könyveket, sőt, a kérdésednek sincs értelme.

És ötletem sincs, miért kellene feltétlenül érdeknek lennie egy barátság mögött.

Mellette: rengeteg szocializációs folyamatot lehet megtanulni általa, ha jó(!)-, ismétleem jó(!) közegben van az ember.

Én nem tudok az emberekkel mit kezdeni barátkozás terén, így nincsenek barátaim: egy emberrel tartom a neten a kapcsolatot, de meredek mindig.

Megpróbálom elmagyarázni, remélem sikerül.

Az ember csak néhány ezer éve él szervezett társadalmakban, városokban. Előtte több százezer évig csoportosan élt a vadonban, ahol egyedül nem maradhatott életben, szüksége volt a társaira. Ha valakit a csoport kivetett magából, az rövid időn belül el is pusztult.

Ma már senki nem hal meg pusztán az egyedüllét miatt, mert ki van építve a szociális háló, van munka, pénz, ilyenek, de az agyunk a mai napig úgy működik, ahogy az anno a szavannán kialakult. Ha nincsenek körülöttünk társak, küldi a vészjelzést. Ezért éljük meg annyira rosszul azt is, ha egy közösségből kirekesztenek, mert ilyenkor ugyanazt a programot futtaja le az agyunk, amit annak az ősembernek, akit kirekesztett a törzs. Hogy ez életveszély.

Persze mindig vannak ilyen különleges kis hópelyhek, akik azt állítják, hogy ők ezt már túlhaladták, és nekik aztán nincs szükségük senkire, de az sem lehet véletlen, hogy te is más emberektől vársz megerősítést az elméletedre. Ha annyira független lennél, az sem érdekelne, hogy a Gyakori népe erről mit gondol.

"A másik felvetésem pedig, hogy az igaz, őszinte barátságok folyamatosan kikopnak és egyértelműen az érdekbarátságok dominálnak."

Ez cinikus önigazolás, és az ok-okozat felcserélése. Éppen azért gyengülnek a barátságok, mert az emberek már nincsenek rákényszerítve az együttműködésre, ezért inkább kukázzák, mert egy csomó energiát követel.

"a családtagunk, barátunk leterelne minket az útról"

Nem mindig rossz ám az, ha van, aki leterel az aktuális útról, mert nem mindig jó az irány. Van egy gimis barátom, aki szoc.munkás, és dolgozik hajléktalanszállókon is. Ő mesélte, hogy bár minden hajléktalan ember sztorija más és más, egyetlen közös pont azért mindig van: nem volt mögöttük emberi védőháló - család, barátok - amikor szükség lett volna rá.

Mire gondolok? Pl keményen dolgozol, közben tönkremegy a házasságod, ami nagyon megvisel, ez kihat a viselkedésedre és a munkádra is. Emmiatt elveszíted az ügyfeleidet, és anyagilag is bezuhansz. Ezt a stresszt már nem tudod elviselni és rácsúszol valamilyen gyógyszerre, alkoholra, vagy drogra. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy az utcán vagy. True story.

Ilyen krízis mindenki életében van, nem is egy. Az ember annyira bele tud szűkülni a traumába egy adott pillanatban, hogy nem is veszi észre, hogy megindult a lejtőn lefelé. Ha ilyenkor vannak minőségi kapcsolataid, ők viszont látják, és nyúlni fognak érted, és visszarántanak. Ha nincsenek ilyenek, akkor magadra vagy utalva, mikor éppen nem vagy beszámítható.

Ez a szoc. munkás haverom mondta, hogy azóta, hogy sokat "szállózott", neki a legfontosabb alapszabálya az életben, hogy minden emberi kapcsolatára igyekszik vigyázni.