Mennyire toleràljàtok ha egy baràttal vagy tàrsasàggal mentek valahova és összefut az illető màsik baràttal vagy ismerőssel és hosszabb ideig leàll beszélgetni?

Egyszer. Ráadásul kettesben voltam a "barátommal". Egyszer csak felbukkant egy haverja az anyjával (aki nekem is ismerősöm volt, szóval még jobb). Az anya meghívta a csajt, akivel voltam forró csokizni, engem észre se vett. A csaj elment velük, oda se szólt nekem. 20 percet vártam, majd elmentem köszönés nélkül. A lány még utólag sem írt rám semmit.

Elég fiatalok voltunk még, ma már soha nem tűrnék el egy ilyet, szerintem nagyon bunkóság.

A te eseted egy fokkal jobb, mert társasággal voltál, de ez is elég tiszteletlen szerintem

Igen, volt ilyen, és méreten felüli bunkóságnak tartottam. Kolléganőmből lett barátnőm volt az illető, akivel hosszú egyeztetés után találkoztunk (hozzátenném, hogy nagyon régen nem láttuk egymást, mert én közben 3 év gyesen voltam, utána másik céghez mentem vissza, közben ő is elment a cégtől, de telefonon tartottuk a kapcsolatot.) Más-más városban laktunk, hosszas szervezés után lefixáltunk egy napot, hogy Pesten talizunk (ő ott lakik), és elsétálunk a Margitszigetre, beszélgetünk egy jót. Sétáltunk, beszélgettünk, aztán szembe jött egy csaj (épp kocogott ott, futó cuccban volt). Barátnőm ráköszönt, csaj megállt, lerogyott a padunkra, ivott egy kis vizet, aztán elkezdtek beszélgetni (mint kiderült, a legutóbbi munkahelyen együtt dolgoztak, a csaj még azóta is ott volt, barátnőm viszont eljött). Persze barátnőmet nagyon érdekelték az infók, kivel mi van ott, pletykák, meg hogy a szakmai dolgok hogyan alakultak, ki ment el, ki jött, kit rúgtak ki. Nem ilyen 10-25 perc volt, kb. 1 óra, már odaért a nap a padunkhoz az árnyékba. És már rohadtul untam, hogy a fejem fölött dumálnak olyan helyről és olyan emberekről, akiket nem ismerek egyáltalán. A "barátnőm" amúgy nem vette a lapot, a futó csaj szerencsére igen, és felállt, hogy akkor folytatja az edzést. Mi is folytattuk a sétát, illetve hát elment az idő, lassan mentem a vonatomhoz. Nem tettem megjegyzést, de kolléganőmnek ez szerintem természetes volt, hogy ez belefér.

Ami tény, utána is fűzött még, hogy fussunk össze, azóta soha "nem értem rá", ennek már 15 éve, nem is hiányzik.

Tolerálom, mert sajnos nagyon konfliktuskerülő vagyok.

De nem szeretem, nagyon nagy bunkóságnak tartom.

Azt jobban utálom, amikor megbeszélem valakivel, hogy találkozunk és megjelenik egy haverjával vagy egy bandával, tehát számomra ismeretlen emberrel vagy emberekkel. Főleg, ha nem buliba mentünk volna csak leültünk volna a Maritszigeten beszélgetni kettesben és odahoz egy harmadik embert, teljesen más. Én nyilván nem fogok privátabb dolgokról beszélgetni egy idegen előtt ő is így van ezzel, végig feszengünk, felszínes dolgokról beszélünk és niván nem azért kértem a találkozót.

Egyszer volt amúgy, hogy megbeszéltem valakivel, hogy találkozzunk, mert beszélni szerettem volna vele. Egy kávézóban várt rám és mikor odaértem, láttm, hogy nem volt egyedül, a munkatársnője is vele volt. Amíg ott volt én nem kezdtem el mondani azt, ami miatt kértem a találkozót, privát volt, szóval vártam, hogy elmenjen. De aztán amikor a munkatársnője elindult, a barátnőm is felállt, hogy neki is ideje lenne mennie. Egy utcát sétáltunk kettesben és amíg mentünk tudtam gyorsan elmondani, hogy mit szerettem volna. Nem nagyon vagyok egy birtokoló ember, ai elvárja, hogy csak rá irányuljon a figyelem és őszintén szólva nem is rosszul esett, hanem inkább nem értettem az egész szituációt.