Hogy lehet igazán jól beilleszkedni egy társaságba?
Egy erasmus pályázat keretében most együtt fogok élni egy évig öt fiatallal. Ebből ketten vagyunk lányok és van még négy fiú, tehát összesen hatan vagyunk.
Egyébként mindenki nagyon normális, rendes és közvetlen, jól elvagyunk. De ugye a fiúk vannak többségben, és így mi lányok néha elég kívülállók vagyunk. Sokszor van az, hogy ők együtt elvannak, mennek a tipikus fiús témák és mi lányok nem igazán tudunk abban benne lenni. Olyankor csak hallgatjuk őket és rendesen unatkozunk mert hozzánk sem szólnak csak egymással beszélgetnek. Ezért én sokszor hozzá sem tudok szólni a témához mert az engem nem foglalkoztat és nincs is mondanivalóm róla. Így elég nehéz beilleszkedni teljesen, ha nem fordítanak ránk elég figyelmet úgymond, mert csak egymással vannak elfoglalva lelkesen.
Pedig én tényleg próbálkozok, hozzájuk szólok még egy tőlem távol álló témához is, de inkább az van olyankor, hogy csak egy-két szóra méltatnak. Többször kérdezek is tőlük hogy én is részt vegyek a beszélgetésben és benne legyek én is, de így a lányok nézőpontja nem igazán érdekli őket azt vettem észre. Inkább kényelmesen elbeszélgetnek, elvannak egymással, én meg a másik lánnyal együtt kirekesztve érzem magam.
Vannak olyanok is, mikor elég jól elvagyok velük, jót beszélgetünk meg viccelődünk, akkor nagyon jól érzem magam, de ez akkor van mikor nem mindegyik fiú van jelen együtt. Hogyha mindannyian együtt vagyunk akkor inkább csak egymással eldumálgatnak. Egy ilyen szituáció nagyon rossz érzés úgy, hogy én pedig igyekszem fent tartani a beszélgetést velük.
Mit tanácsoltok mit lehetne tenni?
válasza: válasza:Én is így álltam hozzá az elején, mielőtt nem tudtam ki lesz az a lány, milyen lesz. Persze hogy úgy gondoltam, hogy inkább vele szeretnék olyan jóban lenni, én úgy gondoltam hogy majd biztos megnyílunk egymásnak, jó barátnők leszünk. De ez nem így történt, ahogy eddig megismertem ő nagyon más mint én, amivel önmagában nem is lenne semmi baj, csak ő annyira megközelíthetetlen típus, hogy egyszerűen semmi nem olyan egyszerű vele mint ahogy én azt elképzeltem. Eléggé zárkózott, ugyanakkor nehéz természetű. Nem nagyon lehet vele beszélgetni, kicsit magába forduló inkább. Néha van mikor azért beszélgetünk és eléggé elvagyunk, de érzem hogy nem az igazi, ez csak ilyen felületesnek mondható.
Ebből jött az, hogy inkább próbálok a fiúk felé nyitni. Náluk jobb is a helyzet, rengetegszer nagyon jól elvagyunk, sokat nevetek is velük. Csak elég sokat piszkálnak mármint cukkolnak, viccelődnek velem, szívják a vérem csak poénból. Én ezt szeretem is meg elfogadom, meg hát ilyenek a fiúk. De néha valahogy nem tudom eldönteni hogy csak poénkodnak vagy tényleg gúnyolódnak.
A lánnyal egy helyen dolgozok is, mert ez a pályázat arról szól, hogy dolgozni jöttünk ki a szakmánkban. Ma a munkahelyen volt valami katt nála.
Külföldön vagyunk, nem egy nyelvet beszélünk a dolgozókkal így többnyire google fordítóval kommunikálunk, ezért valamikor nem tökéletes a fordítás és nem értjük meg igazán hogy mit is kellene csinálnunk éppen. Ma is ez volt, a dolgozó leírt nekünk egy mondatot, néztem a fordítást és nem volt tiszta hogy most mit szeretne mondani ezzel. Ránéztem a lányra és kb rám förmedt hogy neked írták le mit kell csinálni te nézted, leírják neked és nem is érted csak nézel mint egy marha. Mondom most mi van veled? Azt mondja mi lenne hát nem érted amit mondanak neked. Mindezt eléggé felemelt hanggal kiabálva. Mintha valamivel úgy tényleg megsértettem volna. Most ez mi?
Értetlenül álltam az eset előtt, nem értettem a reakcióját de eléggé rosszul esett hogy így viselkedik velem miközben nekem egy rossz szavam nincs hozzá.
Nemrég ahogy hazaértünk, bementünk a közös szobánkba, ő onnan egyből kiviharzott a fiúkhoz, gondolom.
Mikor visszajött, mondtam neki hogy ha van velem valami baja beszéljük meg. Semmi válasz. Aztán kis idő múlva mégegyszer hozzá szóltam hogy nem tudom mi a baja velem, mikor én mindig normális vagyok vele. De hozzám sem szól.
Az az érzésem, hogy kibeszélt engem a fiúknak, vagy nem tudom valami ilyesmi van benne szerintem.
Az egésztől olyan rossz kedvem lett, hogy teljesen kirekesztettnek érzem most magam úgy teljesen, magányosnak. Nem tudom mit kéne tennem, mi a legokosabb ilyenkor.
Az a tervem, hogy ha már a lány nem szól hozzám és nem tudom meddig nem fog, vagy fog-e még egyáltalán, majd később a fiúktól megkérdezem hogy beszélt-e velük. Már ha ők is szóba állnak velem😅 Nem tudom mostmár mit gondoljak, de nagyon rossz ez az érzés.
Szerintetek mit kéne tennem?
válasza:Lehetséges, hogy a lány reakciói nem feltétlenül neked szólnak. Vannak esetek, amikor az emberek rossz hangulatban vannak, vagy személyes problémákkal küzdenek, és ezek befolyásolhatják a másokkal való viselkedésüket.
Illetve ahogy már próbáltad is, fontos, hogy próbálj nyíltan beszélni vele a helyzetről. Hozd fel azokat az eseteket, amikor úgy érzed, nem érted, miért reagált rád negatívan, és kérdezd meg, mi volt az ok ezek mögött
De abból, hogy nem tettél semmit, mégse szól hozzád, én arra tippelek, hogy a saját bajával van elfoglalva, vagy megbántottad valamivel, amit nem vettél észre
válasza:"Egy ilyen szituáció nagyon rossz érzés úgy, hogy én pedig igyekszem fent tartani a beszélgetést velük."
Az igyekezet a baj. Nem belülről jön spontán, hanem igyekezet van benne. És ez kiérződik, nem is kicsit...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!