Létezik olyan hogy valaki addig igyekszik még meg nem nyeri valaki baràtsàgàt utàna màr nem igyekszik annyira?

Van!

Nekem az egyik barátnőm, amikor "új" barátnőnek számítottam teljesen másképp viselkedett, mint most. Már nem becsül meg úgy. Szerintem úgy van vele, hogy már barátok vagyunk és úgyis ott leszek neki. De az az igazság, hogy nem... Nem gondolnak bele, hogy az hogy máshogy viselkedsz valakivel az mást fog kiváltani a másik személyből is. Nem vagyok egy tárgy amit beletehet egy dobozba és előveszi ha szüksége van rá/egy ingyen terapeuta hogyha baj van keres majd eltűnik.

Korábban másokat hanyagolt el miattam, most pedig engem az új barátai miatt. Ez ilyen néhány embernél.

Azt tudom tanácsolni, hogy mindenkinek legyen önbecsülése. Nem az a probléma, hogy nem keres napi szinten.. de a tisztelet hiánya, na az! Akinek nem vagy prioritás az neked se legyen. Ha valaki azt érezteti, hogy nem vagy elég fontos azt hagyni kell. A megfelelő embereknek elég vagy és leszel is. Ha ír ne válaszolj csak 1 hét múlva vagy ha lesz kedved, mert minden tevékenység hasznosabb annál (edzés, igaz barátokkal programok... még a kuka kiürítése is) minthogy olyan emberekre szánd az időd akik nem becsülnek meg.

Nem kell haragot tartani. Attól még, hogy megváltozik egy emberi kapcsolat az nem azt jelenti, hogy korábban nem volt igazi. De az ilyet le kell építeni. Inkább legyen régi ismerős kategória mint barát.. az ilyen nem barát! Egy igaz barátság kölcsönös és sosem kell ilyen kérdéseket feltenned miatta.

Ugyanez! (4-es vagyok). Sajnálom, hogy tudsz azonosulni azokkal amiket írtam...

Nekem is írt olyat, hogy öngyilkos akar lenni majd eltűnt. Vagy hogy valami fontosat meg kell beszélnünk és ugyanúgy elnyelte a föld. Aggódtam érte. Aztán láttam, hogy a közösségi médián elérhető és posztolt össze vissza, barátkereső csoportokban kommentelgetett, hogy írjanak neki, szívesen megismerné őket. Nekem pedig képtelen volt válaszolni. Többször eljátszotta! Most már nem tudok mit kezdeni ezzel, akármit ír nem veszem komolyan és nem is érdekel hogy mi van vele. De ha én nem írtam neki vissza vagy nem mondtam igent egy programra akkor jött a sértődés, hogy arra számított hogy végre tölthetünk időt együtt. (Többé nem hagyom befolyásolni magam!) Még egy suliba járunk, a köszönő viszonyt tartom de ezekután nincs bizalom. Bennem is volt sérelem és neheztelés, de már úgy érzem annyit se ér a dolog.

Úgy vagyok vele, ha baj van keresse azokat akikre alapból szánja az idejét. Nekem ez a prioritás dolog nem arról szól, hogy milyen időközönként keres a másik. Hanem, hogy ugyanannyit teszünk a barátságba. Van olyan barátnőm akivel nem találkoztam 1 éve.. és nem kételkedem a barátságunkban! Egyszerűen hiába ritkán beszélünk, ha beszélünk akkor tényleg kölcsönös az odafigyelés, a bizalom.. minden! Nemcsak magáról beszél vagy a párkapcsolati dolgairól, hanem engem is meghallgat és nem 1-2 mondat erejéig, hogy utána újra róla legyen szó. Vagy az, hogyha ott vagyok nem nyomkodja a telefonját... Mert érdekes. A "barátnőm" akiről írtam ha együtt voltunk folyamatosan a kezében volt a telefon, mindenkinek válaszolt. De ha én írtam neki 1 másodpercet nem szánt arra miután megijesztett. Vagy ha ott vannak más barátai nem kezd el máshogy viselkedni velem... Bár ha belegondolok az is vicc, hogy mindig megakarta ismerni a barátaim de ő 1nek sem mutattott be. Egy barátságnak békét kellene hoznia az életünkbe, nem stresszt. Az is tök normális, ha másmerre haladtok tovább. Elfogadtam volna, hogyha azt mondja hogy nem akar már olyan szoros barátságot. Vagy hogy most nem tart úgy igényt a társaságomra. De ezekkel leírta magát a szememben. Az őszinteség nekem nagyon fontos! Jobban fáj, ha valaki nem mond el valamit ami velem kapcsolatos mint maga az amit elhallgatott. Akármilyen fájdalmas, kellemetlen mondja el!

Igazából a barátságokban, ugyanúgy a párkapcsolatokban is vannak hullámvölgyek. Az a kérdés, hogy újat keresnek vagy tesznek-e azért, hogy helyrejöjjön. Az utóbbi a ritka... Mert ott az újdonság és hogy az "jobb lehet". De egy idő után megjelennek majd ugyanazok a problémák, főleg mivel a másik nem dolgozik magán.

Nem azt mondom... Helyre lehet hozni egy barátságot! Mindent. De az munka.. és nem egyedül kell csinálni. Amint a másik csak 1x azt érezteti, hogy nem vagyok elég fontos vagy nem tisztel.. nem tud érdekelni! Ameddig nem volt önbecsülésem benne maradtam olyan emberi kapcsolatokban, amikben nem becsültek meg csak hogy ne maradjak egyedül. Óriási hiba volt! A legnagyobb tiszteletlenség önmagunkkal szemben, beérni kevesebbel mint amennyit megérdemlünk. A boldogságot önmagunkban kell megtalálnunk! És ez nem egyenlő a magánnyal. Szerintem tényleg inkább válj meg az ilyen emberektől. Én drasztikusan megszakítottam korábban mindenkivel a kapcsolatot.. egy ideig nem voltak barátaim emiatt. De többet tanultam önmagamról akkor mint bármikor máskor! Persze volt hogy úgy éreztem hogy mi van ha valami baj van velem.. de utólag büszke vagyok magamra. Már nem tudtam azonosulni velük és megmertem lépni! Megismertem önmagam, dolgoztam önmagamon és megismertem olyan embereket akikkel tényleg építjük és motiváljuk egymást. Nem beszélünk ki másokat, tényleg építő jellegűen hatnak rám. (És ez azért is tesz boldoggá, mert hidd el ha valakit kibeszél neked.. rólad is így beszél a hátad mögött) Ne gondolj arra, hogy régen milyen volt és hogy mennyi emléketek van. Mindig a mentális egészségedet nézd! Baromi nehéz.. de az hogy régen működött az nem garancia a jövőre nézve.

Próbálj meg ugyanúgy viselkedni vele, ahogy te. Ha észhez tér és úgy érzed adj neki esélyt. De ha ennyiszer keres úgy tűnik ennyire tart igényt a társaságodra.

Benned ez az egész mennyire okoz bizalmatlanságot más barátságoknál? Vagy mennyire tudsz közelengedi embereket? Engem néha elszomorít, hogy régen szószerint hittem abban, hogy valami "örökké" tarthat. Most pedig úgy vagyok vele, hogy minden átmeneti. Hálás vagyok a jelenért, megélem a pillanatokat de tudom, hogy én vagyok az egyetlen egy ember aki életem végéig az életem része marad. És ezért ez a "100%ig megadom a bizalmat" dolog nincs meg. Ami nem baj! Csak elszomorít néha.

Elírtam: próbálj meg ugyanúgy viselkedni vele, ahogy ő.

*Mutatott