Más is úgy gondolja, hogy attól, hogy valakinek családja lesz, még nem indok arra, hogy évente egyszer vagy kétszer se érjen rá találkozni a barátaival?

Engem már akkor lexart a barátom,amikor kapcsolata lett.Nem is élnek egyben, de mindig csak akkor ért rá,egy-egy órára negyedévente, amikor a párja dolgozott, vagy aludt.

Ebből elegem lett,és most már én nem érek rá sosem. Néha még írunk,ennyi.

Nagy veszteség,mert igazi,őszinte jóbarátom volt. Volt.

Minden embernek van egy fontossági sorrendje, és a dolgok helyét ebben a sorrendben mindig az mutatja meg, amikor áldozni kell érte. Ha valakinek évente 1-2 jeles alkalom sem fér bele, az bizony árulkodó jel. É

A legszebb, hogy sokszor ez a tény magának az "elkövetőnek" sem világos: ő azt érzi, hogy ő nagyon szeretne, de sajnos NEM LEHETSÉGES, és ez az indoklás teszi rémesen idegesítővé az egészet.

Azért érdekes, mert panaszkodni,szakítás esetén lelkizni mindig előjön mindenki. Akkor jó a barátság, ha szent a béke,akkor ismét tojnak rá.

Pedig hányszor a barátok segítenek,békítgetnek, mi a hála...:/

Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, mindenki tudatosan vagy tudattalanul priorizál.

Mindenesetre, ha valakinek gyereke születik, az nagyon nagy változás az addigi életéhez képest, és gyökeresen megváltoznak a prioritások.

Lehet itt kárhoztatni (volt) barátokat, barátnőket, de sajnos nem mindenki tudja megoldani a gyerekfelügyeletet egy görbe estére, különösen, ha kicsi a gyerek - ez különösen nehéz egy egyedülálló szülőnek.