Hogyan tudnám leküzdeni ezt az érzést?

Sosem voltak igaz barátaim, csak olyanok akik csak a szórakozás kedvéért tartották velem a kapcsolatot. Így idővel mindnek véget vetettem, inkább éltem baràtok nélkül mintsem fájdalmat okozzanak. Azóta sok minden változott az életembe, és azt vettem észre magamon, hogy megfelelési kényszerem lett. Nemrég lett egy igazán tartós és valódi barátság. Még sosem bíztam így senkiben, tudom hogy sosem ártana nekem, ahogy én sem neki. Állandóan keressük egymás társaságát, azonban állandóan bennem van a feleslegesség érzése az előző baráti kapcsolataim miatt…Folyton úgy érzem, csak szánalomból van velem. Pedig tudom hogy nem, és erről soha nem is beszéltem neki, nem akartam hogy furán érezze magát emiatt. Hogyan tudnám elérni magamban hogy ne érezzem így magam? Volt/van valaki hasonló cipőben? Előre is köszönöm!