Az, hogy valaki megkeseredett annak milyen okai vannak?

Rossz apai bánásmód. Állandó kiközösítés. A helykeresésbe való belefáradás. Illetve, ha a sok erőfeszítés ellenére se kapod meg amiért küzdesz.

Nekem ezekből tevődik össze.

Bár alapvetően akikben van mit becsülni, azokat nem gyűlölöm.

Amúgy tévhit, hogy betudsz illeszkedni egy bizonyos szint alá, ha neked normális az értékrended.

Max annyit tehetsz, hogy magányos elfoglaltságokkal zülleszted magad.

De én az öngyilkosságot nem tartom jó ötletnek. Meg az előzőt sem.

Vannak azért alternatív közösségek ahol szerencsét próbálhat a mifajtánk.

Nekem célom felkeresni egyet. Csak nem volt jó, mikor egyedül mentem.

Akkor gyűjtök pár pirosat - bocsi kérdező.

Amit nem fogadunk el másokban, azokat magunkban nem fogadjuk el. vagy valamilyen eltakart, elfedett sérüléssel nem akarunk szembenézni és ha valaki szembehozza, akkor inkább haragszunk rá.

Mindig a tükör a hibás, a rossz.

Esetedben szerintem te nem értékeled magad eléggé, magadat nem szereted. El kellene fogadnod magad, olyannak amilyen vagy. A hibáiddal, hülyeségeiddel együtt. Leválni a szerepről amit játszol - mert az nem te vagy.

Megtanulni meditálni és tolni ezerrel.

Ha magadtól nem megy, akkor szakember segítségét kérni.

Ami nem szégyen, a mai modern világban az emberek 70%a rászorulna. A világ bonyolult, mi is azok lettünk, százezerszer annyi inger ér mint 100 évvel ezelőtt, persze hogy nem megy magától átállni erre az életmódra. Nem is erre a fajta életre lettünk "kitalálva". Tudatosan kell élni ma már, mert magától nem nagyon megy az élet, (majd csak lesz valahogy - elárulom, nem lesz) - hacsak nem egy nagyon szerencsés helyre születik az ember tele támogató emberekkel.

Nem, de a helyes hozzá állás ha nem érzelmi úton "kezelem le" ha dolgom van vele. Ha alkohol problémáim voltak és máig rettegek, hogy újra előjön akkor nem tudom lekezelni mert ha ránézek dühös leszek és csak magamnak ártok azzal ha börtönbe kerülök mert ne ma helyén kezeltem a dolgot. Mert lehet, elég lett volna a határozottság. Ha egy helyzetre ha "belülről", lelki frusztrációval kísérve tekintek, akkor nem látok csak egy picike szemellenzőn át egy picike kis dolgot. Ha képes vagyok "felülről", kintről nézni a dolgot, akkor valószínűleg ha dolgom lesz vele, simán megoldom.

De ahhoz hogy másokban elfogadj dolgokat, magadban is el kell. Esetünkben nekem pl. volt sok konfrontációm fiú koromban felnőtt alkoholistákkal. Ha nem dolgozom fel és nem fogadom el hogy olyanok voltak, amilyenek, inkább sajnálnom kell őket semmint haragudnom rájuk, akkor ma is képtelen lennék helyén kezelni egy ilyet.

Nem tudom mennyire érthető, elég bonyi téma ez így pár sorban.

Pl. ha egy pedofil költözik a szomszédomba és kátom hogy kerülgeti a gyermekemet,

Ha nem fogadom el, hogy nem azért ilyen mert csak, hanem ő egy genetikai selejt, aki nem tehet róla hogy annak született aminek. Ha nincs elfogadás van harag. Ha átmegyek nagy hanggal, majd később kiássák, apa nélkül nő fel a gyermekem.

A nem elfogadás adódhat abból pl. hogy mélyen belül úgy érzem, nem tudom megvédeni a gyermekem, mert kiskoromban is szekáltak, amíg meg nem tanultam harcolni 15-16 évesen.

Ha elfogadom annak ami, akkor hozhatok józan döntést, elköltözöm ha meg tudom oldani, vagy egyszer csak a szomszéd költözik el, legalábbis senki nem látta hónapok óta.

Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Csak azzal, hogy nem negatív érzelmi állapotban vagy.

De még egy példa.

Van pl. munkatársam, aki mindig fontoskodik. A legtöbb kollégámat rendkívül idegesíti, hogy megy, elmagyarázza amit amúgy is tudtak, háromszor. De én úgy vagyok vele, valószínűleg elnyomt(j)ák a családban sok éven keresztül. Nem vették emberszámba, a véleményére nem adtak. Inkább megsajnálom mint megharagszom rá, és tudom kezelni sértődés nélkül. Figyelek és bátorítom, megköszönöm hogy szólt (háromszor). Neki öröm, nekem meg nem tart semmiből. Örülök hogy örömöt okoztam neki.

Hát attól függ mire gondolsz csalódás alatt.

Na meg hány ember kell ahhoz, hogy valaki életét tönkre tegyék? Csak egy.

Az ilyesmi más emberek hatására alakul ki, tinédzser vagy gyerekkorra vezethető vissza.

Hú Shaddark te félelmetes amiket írsz. Szinte úgy tűnik, hogy támogatod a bűnözőket. A nagy "elfogadásoddal".

Egy bántalmazó, alkoholistával egyetlen dolgot lehet tenni. Feljelenteni, aztán betenni az elvonóba. Aki pedig gyerekek körül ólálkodik, azt a lakóközösségnek kell úgy kezelésbe venni, hogy a kedve is elmenjen a kimozdulástól.

És te mit vettél ki abból amit írtam?

Kíváncsi vagyok, mert szerintem nagy vonalakban én is ezt írtam, csak sok évvel büntethető lincselés helyett csendben elásás volt a megoldás :)

- Elvonóba senkit nem visznek akarata ellenére.

Sajna kell a beleegyezése. Senki nem csinál semmit. Ilyenek a törvények. Ezért kell a tárgyilagosság, mert indulatból, elfogadás nélkül, adott helyzetben csak magadnak ártasz. Teljesen feleslegesen, mert minden megoldható, ha észnél vagy és a fejedet használod, nem az indulataid.