Mit gondoltok erről a barátságról?

Mennyi idös vagy? Bizo yos korig nagyon tud ragaszkodni az ember az “igazi barát(aihoz)”, de 30 felett kb. rájön az ember, hogy csak hátráltatták az életében, illetve volt, aki csak azért volt a barátja, mert kiélhette valakin a frusztrációit.

Ezt neked kell eldöntened, hogy arányban áll-e a mérleg nyelve vagy pedig jelenleg is csak egy bullying áldozata vagy-e… viszont, ha engem kérdezel ilyen barátokra nincs szükség, ha tényleg segítségre szorulsz orvosilag, mondta szépen is, de szépen lassan jutottatok erre a szintre, akkor TALÁN igaza lehet. Nekem 1 ilyen ismerösöm van, mondjuk öt sosem tartottam a barátomnak, csak 1 évre csapódott a társasághoz és felhívam a figyelmét arra, hogy így gyorsan a pszichiátrián fog kikötni. Így is lett.

1. A "baratodhoz" tulsagosan kotodsz.

2. Neki valoszinuleg nincs akkora erzelmi empatiaja, mint neked.

3. Hasonlo hasonlot vonz. Az empatia deficitje miatt szerintem nem illetek ossze, mint baratok. Ebbol nem egyenramgu baratsag kovetkezik, hanem inkabb alarendelodes... en a helyedben megvalnek tole. A regi szep emlekek persze meg lehet, hogy hozzakotnek, ezert nehez.

Igazából én a barátodnak adom az igazat. Igaza van abban, hogy állandóan és mindenért csak nyafogsz meg nyávogsz. Igazából a barátod elég megértő veled, mert legalább végighallgat, és valószínű, hogy a fejében az a gondolat is kifejlődött már rólad, hogy egyszer úgy is felnősz, és leállsz végleg a nyafogással, és akkor lehet, hogy jó baráti választás voltál.

Amit biztos hogy nem értek, hogy hogy lehet a suliban, vagy egy munkahelyen ekkora kétségbeesést, kiszolgáltatottságot, lenézést és megalázóttságot érezni és egyáltalán elviselni? A munkahely az munkahely, nem egy cirkusz. Ha valaki fenyeget vagy testileg bántalmaz, azt azonnal jelented a csoportvezetőnek vagy a főnöknek. Én pl. minden embert a munkahelyen lepradékoknak és aljadékoknak tartok, tehát nekem teljesen olyan a személyiségem és a hozzá állásom, hogy én szóba se állok vadidegenekkel, és nem keresem senki társaságát, nem hogy elviseljek bármiféle szexuális késztetésből fakadó lelki verést rámnézve. Engem még sose csesztettek, csak akartak, mert mikor rámnéznek és pl. belenéznek a szemembe, akkor tudatom egy szemkontaktussal, amit az előbb leírtam, plusz azt, hogy ha megpróbála akadályozni vagy hátráltatni a munkámat, akkor nagyon megyűlik velem a baja, és nagyon rosszul fog járni.

Egyébként azt se tudom semmilyen szinten elképzelni, hogy valakinek ne legyen, vagy ne alakuljon ki valami baráti kapcsolata egy munkahelyen. Én bárhol jártam eddig, mindenkivel olyan jóba tudtam lenni, akivel pedig ha úgy láttam és éreztem hogy nem, arra nagy ívben szartam. De végül azzal is jóban lettem, csak azzal később egy kicsit.

Neked szimplán az a problémád, hogy gyenge vagy, és ahol erőben is mérik a megfelelést, ott egyből előjön egy már sok év alatt kialakult vagy kialakított beidegződésed, pl. félelmek a beszólásoktól, tekintetektől, nagyobb darab emberektől. Rengeteg ilyen embert láttam régen hidd el. Ha növelni akarod a megfelelést, akkor én azt javaslom, hogy növeld a testi erődet vagy sokat költs magadra, mert ezek mind páncélzatok. Én átlagos testfelípétésű vagyok, tehát 180 magas és 70kg, de én az életem során mindig edzegettem. Volt hogy napi 1000fekvő és 2000felülés volt a napi rutinom, és akkor olyan erőt és magabiztosságot éreztem, amit el se tudtam volna képzelni.

Le kéne koptatnod ezt a barátot nagyon gyorsan, mert hosszabb távon csak tönkretesz. Attól függetlenül, hogy te őt jó barátodnak tartod, attól ő még nem jó ember. Egy igaz barát nem aláz meg, főleg nem másoknak szétkürtölve a panaszaidat!

A #4-es válaszolónak meg javaslom, hogy vegye magát körbe akkor ilyen "barátokkal", de akkor vigye az összeset!